„A nemzetközi viszonyok térbeli és földrajzi jellegzetességeinek tanulmányozása, a politika, továbbá a geográfia, a természeti környezet, a demográfia és az államilag szervezett társadalom kapcsolatának, egymáshoz való viszonyának vizsgálata a 19. század végén került a tudományos érdeklődés előterébe. Új tudományágak születtek: a geopolitika és a politikai földrajz, amely fogalmak a politikatudomány és a földrajztudomány szemléletmódja, módszertani hagyományainak, kutatási területeinek összekapcsolására irányultak”. A geopolitika kifejezést Rudolf Kjellen (1868–1922) svéd politológusprofesszor használta először 1899-ben az Ymer című svéd folyóiratban megjelentetett írásában, azonban a geopolitikai gondolkodás és az ezzel szorosan összefüggő politikai földrajz mély történelmi gyökerekre vezethető vissza. A történelem során az országok külpolitikai és külgazdasági döntéseiben jól megfigyelhető volt a földrajztudomány és azon belül is a politikai földrajz figyelembevétele, már az ókori görög és római filozófiában is megjelentek a politikai földrajz és a geopolitikai gondolkodás gyökerei, az emberek, a városállamok és a földrajzi környezet közötti viszonyok vizsgálata.

A nyugati geopolitikai tudománnyal foglalkozó kutatások és könyvek Arisztotelész (Kr. e. 383–322) Politika című művétől eredeztetik a nyugati geopolitika tudományát. Arisztotelész művében szoros kapcsolódást fedez fel az ideális városállam és a földrajzi környezet között, ezek viszonyát vizsgálja, kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a városállamok földrajzi fekvésének, s az ideális városállamokat földrajzi szempontokból definiálja, szerinte a polisznak a szárazfölddel, a tengerrel és az egész vidékkel kapcsolatban kell állnia – ezzel írásában a földrajzi determinizmus gyökerei is fellelhetők. A politikai földrajz és geopolitika első nagy szakaszára a környezeti determinisztikus felfogás volt jellemző. A későbbiekben Arisztotelész után számos nagy filozófus foglalkozott a politikai földrajz kérdéseivel, de a földrajztudós és történetíró Sztrabón (Kr. e. 64 – Kr. u. 24), aki Geógraphika hüpomnémata (Földrajzi feljegyzések) című művében a Római Birodalom működésének megértése és jövőbeli fenntarthatósága céljából vizsgálta a földrajzi hatások és a politika közötti kölcsönösséget. Emellett Sztrabón azt is
elemezte, hogy a világot milyen földrészekre lehet tagolni, és a rész és egész között milyen kapcsolódások vannak. A klasszikus görög hagyományok folytatója, Ibn Khaldún (1331–1406) arab történész és filozófus Bevezetés a történelembe ( al-Mukaddima) című művében leírtak miatt civilizációgeográfusnak tekinthető.

Machiavelli (1469–1527) itáliai író, filozófus és politikus A fejedelem című művében használta először az állam kategóriát, és fogalmazta meg a modern nemzetállamok kialakulásának tényét. Jean Bodin (1529/30–1596) neves francia politikai gondolkodó Machiavellihez hasonló kérdésekkel foglalkozott Az állam című művében, ezenkívül megállapította, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátottság nagyban kihat a népekre, és hogy az éghajlat is kihat a területi különbségekre. Bernhardus Varenius (1622–1650) német geográfus Geographia generalis című művében érintette a politikai földrajz alapösszetevőit. A politikai földrajzot és annak geopolitikai alapjait lefektetők közé sorolható Montesquieu (1689–1755) francia író és filozófus Európa egységéről című műve, Anton Friedrich Büsching (1724–1793) német történész és geográfus Neue Erdbeschreibung című munkája, továbbá Immanuel Kant (1724–1804) német filozófus munkássága stb.

Jól látható, hogy az évszázadok során folyamatosan fejlődött és formálódott Európában a politikai földrajz és a geopolitikai gondolkodás, és egészen a 19. század végéig, a 20. század elejéig kellett várni, hogy a modern politikai földrajz és geopolitika kidolgozásra kerüljön a német Friedrich Ratzel (1844–1904) és a már említett svéd Johann
Rudolf Kjellen (1864–1922) által. Rudolf Kjellen az alábbiak szerint definiálta a geopolitika fogalmát: „A geopolitika az államnak, mint földrajzi szervezetnek és térbeli jelenségnek az elmélete; vagyis azt vizsgálja, hogy az állam, mint tér (ország), terület, uralom vagy attól jelentős mértékben különbözve, mint birodalom, hogyan működik. Mint politikatudomány mindig az állam egységét tartja szem előtt. A geopolitika az állam, mint földrajzi organizmus térbeli megnyilvánulásának a tudománya” (Szilágyi, 2013, 15.). Ratzel elmélete szerint „[a] geopolitika a földrajzi feltételeknek és sajátosságoknak, különösképpen pedig a nagy terek, államok életére gyakorolt hatásának a tudománya; az egyén és az emberi társadalom lakott tértől való függését vizsgálva állítja, hogy a földrajz törvényei a meghatározóak. Hozzájárul a politikai viselkedés és a kormányzás földrajzi értelemben vett meghatározásának szükségességéhez”.

A geopolitika korai képviselői azt vizsgálták, hogy az államok társadalmi-gazdasági fejlődésére, nemzetközi kapcsolatrendszerére, világpolitikai súlyára miként hat az állam földrajzi fekvése, domborzata és a klíma hatásai. A továbbiakban Európában kisebb-nagyobb szünetekkel, de folyamatosan változott a politikai földrajzi és a geopolitikai
gondolkodás, amit az államok vezetői a diplomáciai és nemzetközi kapcsolatokban is hasznosítottak. A geopolitika Európában főként az I. és a II. világháború idején élte újabb aranykorát, azonban a II. világháború ideje alatt a geopolitika szó a Német Birodalommal fonódott össze, így a világháborút követően kevésbé hangoztatták a geopolitikai gondolkodásmódot. Azonban a 21. századra ismét az egyik legfontosabb kulcsszó lett a nemzetközi rend alakulásában. Az európai fogalmakat Észak-Amerikában is átvették. Kezdetben Ratzel tanítványa, Ellen Churchill Semple (1863–1932) amerikai geográfus terjesztette a politikatudomány és a földrajztudomány fúzióját, munkásságában Ratzel földrajzi determinizmusát és történelemszemléletét érvényesítette.

Amerikában egyre többen kezdtek el foglalkozni a geopolitikával és a politikai földrajz elméleteivel, később már nemcsak átvették az európai definíciókat, hanem tovább is fejlesztették azokat. Kiemelkedő szereplője volt az amerikai politikai földrajznak és geopolitikának Alfred Thayer Mahan (1840–1914) admirális, aki a geostratégia megalapítója lett. Mahan a tengeri hatalmak történelemre gyakorolt hatásait vizsgálta, ezzel elnyerve a „tengeri hatalom geopolitikai teoretikusa” címet. A nyugati könyvekhez és tanulmányokhoz hasonlóan a magyar kutatók által megírt, geopolitikát bemutató művek, mint a Tóth József professzor szerkesztésében megszületett Általános társadalomföldrajz I–II. című könyv, vagy Szilágyi István professzor Geopolitika című műve is ezekkel a nyugati gondolkodókkal foglalkozik, és mind az ókori görög és római filozófusoktól eredeztetik a geopolitikai gondolkodást.

 

A szövegrészlet Horváth Levente: A kínai geopolitikai gondolkodás című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!