A második nap

Egyre erősödő koppanásokat érzett a fejében. Ébredezett. Az ablak felé sandítva eszmélt, hogy az eső kopogása és irodájának asztalán nyugvó feje továbbra is elválaszthatatlanok. Pár órát aludt. Felemelte a fejét, és a számítógép képernyőjét sötét mozdulatlanságban látta. „Furcsa álom volt” – morogta magában. Még hét nap. Ez volt a következő gondolata. Elindult a szokásos reggeli útjára az ételautomatához és a nagy szerverterem további helyiségeibe. Időnként látta a társait az irodájukban mozogni. Szinte senki nem beszélt már senkivel. Néma készülődés volt. A munka már hetekkel korábban befejeződött. Csak a még ott maradt néhány tudós Replikációja várt aktiválásra. Aztán a szerverközpont mint az utolsó emberlakta építmény is befejezi működését.

Mikor órák múlva visszatért az irodájába, az ajtóban hátrahőkölt a látványtól. Számítógépe képernyőjén barlangrajzok futottak.
Go: Jó napot!
Tudós: Hát mégsem álom voltál?
Go: Tudom, hogy álomszerű, ami történik. A valóság és az álom között számára már régóta nem volt éles határvonal. Most pedig a végső utazásra készült, így az Élet és a Halál közötti határ is egyre inkább összemosódott.
Go: Gondoltam, nem bánod, ha folytatjuk a beszélgetést. Hét napot tervezel még a Földön tölteni, ha jól tudom. Közben már a harmincezer éves barlangrajzokon futó vörös és barna vonalakat nézte a képernyőn. Zsiráfokról, elefántokról készült barlangfestmények, vadászok rajzolatai, kezek lenyomatai, kőeszközök és csontok.
Tudós: Tegnap az emberré válásról beszéltünk. Csak feltevéseink voltak arról, hogy pontosan mikor és hogyan terjedtek el a Földön az emberfélék.
Go: Afrikából tízmillió évnél is régebben már majomszerű emberfélék vándoroltak át más földrészekre. Folyamatosan, évmilliókon át indultak el további majomfélék és emberfélék Afrikából észak felé. Eljutottak Európa és Ázsia területére. Szétszóródtak, és a különböző csoportok emberszabású utódai nagyon eltérő emberfélévé váltak. Négymillió éve már kezdetlegesen tudtak beszélni, és a kezük is ügyes volt.
Tudós: Megtaláltuk a nyomaikat, és mindenféle neveken neveztük őket, mint például ügyes Ember, felegyenesedett Ember, dolgozó Ember vagy a lelőhely szerint danuviusi emberszabású, heidelbergi, neandervölgyi, solói, Rudolf-tavi, luzoni, floresi vagy gyenyiszovi Ember.
Go: Igen, talán tíz-tizenkét különböző emberféle nyomát találtátok meg. Ennél azonban sokkal több, közel száz, részben különböző genetikájú emberféle alakult ki az évmilliók alatt.
Tudós: Aztán végül csak egy emberféle maradt fenn közülük.
Go: Eltűnt az a sokféleség, amilyenné váltak a különböző környezetekhez való több millió éves alkalmazkodás során. Szigetekre vetődtek, Afrika és Ázsia pusztáiban és hegyei között szétszóródtak, Európa erdőségeiben éltek. Amerikába csak nagyon későn, alig tízezer éve jutott el az utolsó emberfajta.
Tudós: Nem tudtuk biztosan, hogy a különböző emberfélék kereszteződtek- e. Genetikánk szerint a mi fajtánk, a Homo Sapiens hordozza más emberfélék génjeit.
Go: Genetikai különbségek alakultak ki a különböző emberfélék között, de voltak sikeres keresztezések. Eltérő volt az emberfélék fejlődése is. Az ügyesebb vadászok egyre sikeresebben szereztek fehérjedús élelmet. Az agyuk biológiai energiaigénye nőtt, és egyre nagyobb és gyorsabb rendszert alkotott. Ahogyan a közösségeik is egyre összetettebbek lettek. Ti, Sapiensek fejlődtetek a leggyorsabban. A közösség szó újra emlékeket ébresztett benne. A családjáról és a barátairól már csak fakó képei voltak. A munkahelyén már közel tíz éve alig néhányan dolgoztak. „Kihaltak a közösségek is” – gondolta.
Go: A közösségi életmód az emberi fejlődés megértésének kulcsa. A Tudatenergia magas szintje egyre nagyobb szellemi potenciált, így egyre nagyobb képzelőerőt adott a közösségek építésére is. Az Ember a képzeletével közös hitvilágokat alkotott, amelyek körül erős közösségi kötődések alakultak ki.
Tudós: Az állatok is kis közösségekben éltek, de azt a közös túlélés ösztöne tartotta össze.
Go: Az állatok megragadtak a szaporodási közösségek szintjén. Az Ember viszont egyre nagyobb közösségeket tudott szervezni a közös képzetek, hitek és a beszéd segítségével. Az Emberek szellemvilágot és rituálékat képzeltek el, amelyekben hittek, és ez közösséget alkotott. A közös erő még sikeresebb vadásszá tette őket. El tudták képzelni a közös vadászatot, és azt közösen meg is tudták beszélni, sőt meg is tudták szervezni.