A sorsba belenyugodni lehet okos dolog, ellene harcolni nagyszerű érzés, panaszkodni róla azonban mindig értelmetlen.
A semmittevés óráiban érnek meg a legnagyobb gondolatok. De csak azoknak, akik a tevékeny idejüket jól használják ki.
Az okos ember akkor lesz bölcs, amikor az ostobákkal már nem vitatkozik.
Inkább beszélgess okos emberrel butaságokról, mint buta emberekkel okos dolgokról.
Sok ember azért csinál mártírt önmagából, hogy ne másokat kelljen sajnálnia.
Nem azért kell a szabadság, hogy éljünk vele, hanem hogy érezzük, ha szükséges, élhetnénk vele.
Azt mondják, a pénz megrontja az erkölcsöket. Igaz. De a pénztelenség még jobban.
Lusta az az ember, aki jobban szereti a kényelmet, mint azokat a javakat, amelyeket a munkájával megszerezhetne.
Ostoba, aki azt akarja, hogy az ellenségét minél hitványabbnak lássák, ezért kígyót-békát kiabál róla. Az okos azt akarja bebizonyítani, hogy különb ellenségeinél.
Bölcsen csak az élhet, aki nem mutatkozik mindenki előtt bölcsnek, aki esendő, gyarló ember is tud lenni.
Kétféle fontos ember van. Az egyik magát tartja fontosnak, a másikat a többiek tartják annak.
Megbotránkoztatásra csak az átlagon felüli emberek képesek.
A legnagyobb megfontolatlanság azzal a szándékkal élni, hogy mindig megfontoltan cselekszünk az életben.
Aki elégedett azzal, amit eddig elért, az máris többet ért el, mint amennyit megérdemelt.
Van, amikor már azt is okos embernek tartják, aki a saját ostobaságait elég kulturáltan fogalmazza meg.
Van, aki csak azért követ el gonoszságot, hogy észrevetesse magát.
Engem az ostobák inkább gyűlöljenek, mint szeressenek. Az kevésbé veszélyes és terhes.
Inkább egy okosat nyerj meg, mint száz ostobát.
A szövegrészlet Kopátsy Sándor: KOPP! Aforizmák című könyvéből származik.
A könyv hamarosan megvásárolható a webshopunkban!
