A globalizáció vezetett Kína felemelkedéséhez, vagy Kína felemelkedése vezetett a globalizációhoz? Ez nem egyszerű kérdés és az elmúlt fél évtizedben bekövetkező fordulatok sem könnyítik meg a választ. Az elmúlt két évezred nagy részében Kína a világ egyik meghatározó nagyhatalma volt mind az innováció, mind a növekedés tekintetében. A munkaerőt hatékonyan képezték ki a kínai céheken keresztül és az innovációk segítségével, amelyek kezdetben többnyire Kína határain belülről érkeztek.

A képzésnek és a szervezettségnek ez a kultúrája tette lehetővé Kína számára, hogy a határain kívülről beszippantsa a technológiát olyan fegyelmezettséggel, amellyel csak néhány fejlett gazdaság tudott versenyezni, kiegészítve egy olyan kormányzattal, amely bármelyik másiknál céltudatosabb és tehermentesebb marad. Ha amellett szeretnénk érvelni, hogy miért Kína vezeti a globalizációt, akkor az érvelésben kulcsfontosságú lenne a demográfiája. Kína lakosságának aránya a világ lakosságához képest 1955 óta valójában csökkent. Ezért nem az ország lakosságának a relatív mérete számított, hanem az a felgyorsult sebesség, amellyel a munkaereje integrálódott a világgazdaságba.

Kína a több évtizedes időszak alatt, amíg újra integrálódott a világgazdaságba, a világ többi részéhez képest aszimmetrikusan jutott hasznokhoz. Ennek az aszimmetriának az oka részben Kína kiindulópontja a bőséges és olcsó munkaerővel, illetve az egy munkavállalóra jutó nagyon alacsony elérhető tőkével és technológiával.

A másik ok pedig egészen biztosan Kína vezetésének gazdasági stratégiája, amelynek célja az volt, hogy a belföldi megtakarításokat és a globális tőkét befektetésekbe irányítsa át Kína speciális gazdasági zónáin belül. Több tényező is hozzájárult ehhez az aszimmetriához. A globális tőke nem juthatott be Kína pénzügyi piacára, és Kína kezdeti pénzpiaci hozamai nem voltak elég vonzóak a külföldi befektetők számára. Ennek eredményeképpen a globális tőke fizikai beruházásokba folyt be. A szigorú tőkekorlátozások lehetővé tették Kína számára, hogy fenntartsa globális versenyelőnyét.

Ugyanez a stratégia tette lehetővé az országon belüli pénzügyi elnyomást annak érdekében, hogy a belföldi megtakarítások az állami tulajdonú vállalatokba folyjanak be a kormány tulajdonában lévő bankokon keresztül. Kína hozzájárulását az elmúlt 35 évnyi globális dezinflációhoz és annak közelgő fordulatához úgy érthetjük meg, ha az országot a történelem szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg, illetve a növekedési modelljét a globális kontextusban értelmezzük.

Kína történelmi mobilizációját két perspektívából lehet legjobban megfigyelni: a történelmi események sorozatának és az ország növekedési modelljének kialakulása nézőpontjából. Ez a kettő tette lehetővé, hogy Kína óriási munkaereje példátlan gyorsasággal csatlakozzon a globális gazdasághoz.

 

A szövegrészlet Charles Goodhart, Manoj Pradhan: A nagy demográfiai fordulat című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.