1. A pénzügyi innovációk használatosabbak leginkább a meglévő szabályozási keretrendszer megkerülésére, ezért a pénzügyi innovációknak kulcsszerepe van a szabályozás folyamatos megújulásában.
  2. A pénzügyi innovációk köre meglehetősen szélesen értelmezhető, modern értelemben véve már megjelentek az 1950-60-as években az eurodollár és eurokötvény piacok létrejöttével, majd elterjedésük az 1980-as években gyorsult fel jelentősen az új pénzügyi termékek megjelenésével (például értékpapírosítás).
  3. Olaszországban már az első világháborút megelőzően megfogalmazásra került, hogy a jegybankok közösen működjenek együtt a pénzügyi rendszer és a valuta stabilitásának megőrzése érdekében.
  4. A 20. század második felében az olasz vállalatok közel sem voltak olyan mértékben a bankok érdeklődésének a középpontjában (ti. banki és ipari tőke összefonódása), mint ahogyan azt korábban vélték, és ezen érdeklődés is jelentős ingadozást mutatott az egyes évtizedekben.
  5. Az állami felügyelés gondolata a 19. századi Angliában még nem hódított teret, a törvényi szabályozás (például az 1845. évi CCCX. törvény) is inkább a részvényesek számára biztosított jogokat és hatáskört annak érdekében, hogy betekintést nyerjenek az adott vállalat működésébe, nem pedig a felügyeleti jogkör kiterjesztését tűzték ki célul.
  6. Az alkalmazotti munkaviszonyban lévő vezetők is a tulajdonosokhoz hasonló vagy azt meghaladó javadalmazásra tettek szert, azaz a más pénzét kockáztató bankárok legalább akkora jövedelemmel bírtak, mint a korábban saját pénzüket kockáztató bankárok.
  7. Nem kizárólag a pénzügyi piacok és a pénzügyi szervezetek jogi-szabályozói struktúrája határozza meg a tágan értelmezett pénzügyi elit cselekvésének irányait, hanem a pénzügyi elit is hatással van a jogi-szabályozói struktúra alakulására.
  8. A brit Treasury Select Committee 2007/2008-as egyik jelentésében (The Run on the Rock) a Northern Rock esetét mutatták be részletesen, összekapcsolva a 19. századi „bank run” jelenségekkel, levonva a legfontosabb tanulságokat a jövőre nézve a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében.
  9. Az 1929-33-as nagy gazdasági világválságot követően a központi bankok helyzete és a gazdasági, társadalmi rendszerben betöltött általános szerepe is megváltozott. A legtöbb központi bank a relatíve független, a gazdaságban változó szerepet betöltő státusztól elmozdult egy, a gazdasági folyamatokban jobban részt vevő intézmény irányába.
  10. 1914-et megelőzően a vállalati kötvények, értékpapírok többsége már szerepelt az európai tőzsdéken (nevezetesen Londonban, Párizsban, Berlinben, Amszterdamban, Brüsszelben, Bécsben és Szentpétervárott). Méretét tekintve egyedül a New York-i tőzsde vette fel a versenyt az európai tőzsdékkel, de az itt jegyzett értékpapírok többsége megtalálható volt az európai tőzsdéken is.