Manapság az emberek egyre inkább elbizonytalanodnak – ezért keresnek terápiás segítséget, vagy valamilyen terápiás vagy spirituális guruhoz menekülnek; sokan sokkal komorabban látják a jövőt. Ha azonban Carl Rogersszel közelítjük meg ezt az egzisztenciális bizonytalanságot, akkor lehetőséget is láthatunk benne: „Az új ember egy olyan kereső ember, akinek nincsenek kész válaszai. Amit biztosan tud, az az, hogy bizonytalan.” Ön hogyan tekint a jövőbe?

Azt hiszem, az ilyen helyzetek gyakran ismétlődtek a történelem során – például, ha a Római Birodalom végére gondolunk, akkoriban is létezett sok kultusz, amelyek Indiából, Szíriából, Egyiptomból stb. érkeztek, ahogyan sok guru, próféta, prédikátor, asztrológus is… A rómaiak olyan mértékben elbizonytalanodtak egzisztenciálisan, hogy mindentől a megváltást remélték. A civilizációt tekintve ugyan igen hosszú utat tettek meg, és nagyon gazdagok voltak, de már nem tudtak mit kezdeni magukkal – és tudjuk, mi történik, amikor abban a helyzetben találod magad, hogy már csak a vagyonodat, a megszerzett javaidat kell védened. Elkezdesz unatkozni, és akkor pontosan az történik, ami manapság is, új lehetőségek után nézünk, más irányba fordulunk, új kultuszok felé; változatosságot, izgalmat, kihívásokat keresünk…

Ez gyakran így volt a történelemben – és mindig feltárult a veszélyes oldala is: miközben valami ismeretlent keresünk, elveszítjük azt, ami jó volt a saját múltunkban. Puszta unalomból bármit szívesen fogadunk, ami csak szembejön – a lényeg, hogy szokatlan, ismeretlen, csábító legyen. Ezek lehetnek akár hitrendszerek, ezoterikus irányzatok vagy más üdvözítő módszerek – a lényeg, hogy ismét felébresztenek az élet letargiájából, amely legtöbbször az egyén vagy a társadalom életében tapasztalható túl nagy bőségből fakad. Ebben az új iránti túlzott odaadásban nem vesszük észre, hogy közben mennyi mindent kockáztatunk és veszítünk el abból, ami a miénk. Milyen lesz a jövőnk? Ki tudja, talán felbukkan egy guru Ausztrália valami álmos, félreeső kis zugából, és megmondja, mi a következő lépés – elvégre az új hitirányzatok nem a hatalmi központokban indultak útjukra, hanem a határvidékekről, lásd Jézust, de a többieket is: Konfuciuszt, Buddhát, Mohamedet. Talán ez az újonnan felbukkanó guru útmutatást ad majd: át kell gondolnotok a dolgokat, különben kék bolygótok hamarosan odavész! Az ökológiai gondolkodásmód valóban napirenden van, de kétlem, hogy a nyugati országok komolyan belemennének – mert itt Nyugaton abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy jó lenne, ha minden így maradna, elvégre kényelmes életmódot alakítottunk ki. Másrészről pedig valamit azért meg akarunk változtatni, és sok újdonságot akarunk megtapasztalni. Röviden szólva: azt akarjuk, hogy minden maradjon a régi, de valami mást is akarunk!

Ez a dolgok állása – és ezt az állapotot össze tudjuk hasonlítani egy olyan egyén állapotával, aki azt érzi, hogy valami hiányzik, hogy már nincs része flow-élményekben, hogy már nem is találja a kiutat védekező, ijedt, bizonytalan életmódjából, és azt gondolja, hogy állandóan meg kell védenie magát. Ha ez az egyén változtatni akarna valamit a helyzetén, valóban erőt kellene vennie magán, és bele kellene ugrania a mély vízbe, vagyis mindent maga mögött kellene hagynia, ami megakadályozza a flow-ban gazdag élet kialakításában. A nyugati emberek pontosan ebben a helyzetben vannak. Nem tudom, mit hoz a jövő – a közeljövőben még sok rossz dolog történhet. Amerika nyilvánvalóan elszalasztotta a lehetőséget, hogy felvállalja az eredményes vezető szerepét, és úgymond példát mutasson.

Ez nagyon szomorú, mert anyagilag lett volna lehetőségünk egy mélyrehatóbb változás elindítására. Brazíliával összehasonlítva, ahol éltem egy ideig, az USA-ban továbbfejleszthettünk volna egy olyan rendszert, amely nem a hatalomgyakorlásban és a kizsákmányolásban merül ki, mert az emberek, akik az „Újvilágba” érkeztek, új életet akartak kezdeni – mindannyiuknak volt elképzelése a szabad életről, és együtt akartak kísérletezni és egy új társadalmi és politikai rendszert felépíteni. Brazíliával ellentétben, ahol az odaérkező spanyolok és portugálok nem egy másik, jobb életet kerestek, hanem mindössze a vagyon felhalmozásáról volt szó, hogy gazdagon térhessenek vissza a hazájukba. Az Amerikába érkező emberek nem a gyarmati hatalom mentalitását hozták magukkal, hanem egy új ember és egy új élet vízióját. Ebből a lendületből még maradt valami, de a gazdasági hatalom sajnos a földbe döngölte az akkori ideákat.

 

A szövegrészlet Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Út a boldogsághoz című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!