A folyók jó metaforaalanyok – túl jók is talán. Van úgy, hogy komorak, és mélyebb jelentést hordoznak, akár a Mississippi, amely Twain szerint „a legádázabb, halálosan komoly olvasmány”. Van, amikor ragyogóan tiszták, akár egy tükör. Thoreau-t például a Concord és a Merrimack folyókon tett egyhetes útjának első napjától kezdve lenyűgözték a vízen játszó fények. A folyók sorsot jelölhetnek ki, tudásra ébreszthetnek, és felszínre hozhatnak olyan dolgokat is, amelyekre jobb lett volna, ha soha nem derül fény.

„Utazásunk föl, a folyón olyan érzést keltett bennem, mintha a világ teremtésének legősibb kora felé haladnánk, amikor a növényzet még burjánzott a földön” – idézi fel Joseph Conrad regényének főhőse, Marlow. Egy folyó szimbolizálhatja az időt, a változást, sőt magát az életet is. „Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba” – hangzott el feltételezhetően Hérakleitosz szájából a kijelentés, amelyre a filozófus követője, Kratülosz állítólag így reagált: „Egyszer sem léphetsz ugyanabba a folyóba.”

Többnapos esőzést követően mára kitisztult az ég. A Chicago Sanitary and Ship Canal [Chicagói Egészségügyi és Hajócsatorna] vízi útján hajózom. A majdnem ötven méter széles csatorna nyílegyenes mederben fut. Felszínét, amelynek színe leginkább egy elhasznált kartondobozéhoz hasonlít, cukorkapapírok és hungarocelldarabkák pettyezik. Ezen a reggelen homokot, sódert és petrolkémiai anyagokat szállító uszályok közlekednek rajta. Közülük is kirí a City Living hobbihajó, amelynek jómagam is az utasa vagyok.

A City Living piszkosfehér padozata felett szaporán csattogtatja a szél a ponyvatetőt. A hajó kapitánya és egyben tulajdonosa, valamint a Chicago-folyó Barátainak néhány tagja is a fedélzeten tartózkodik. Nem éppen kényeskedő csapat az övék; ha kell, térdig gázolnak a szennyezett vízben, hogy a fekáliaeredetű baktériumszintet vizsgálják. Mostani expedíciónk során azonban a csatorna olyan távoli szakaszára szeretnénk eljutni, ahol még közülük sem járt senki. Mindenki izgatott, és az igazat megvallva, egy kicsit nyugtalan is.

A Michigan-tótól a Chicago-folyó déli ágán keresztül megyünk a csatornán lefelé, és nyugat felé vesszük az irányt. Útszórósó-hegyek, fémhulladékdombok és rozsdás konténermorénák mellett haladunk el. Közvetlenül a városhatáron túl a világ legnagyobb szennyvíztisztító telepeként számontartott Stickney üzem kifolyócsöveit kerüljük ki. A City Livingről nem látni a szennyvíztisztítót, a szagát viszont nagyon is érezni. A beszélgetés a közelmúltbeli esőzésekre terelődik. A nagy mennyiségű csapadék túlterhelte a terület vízkezelő rendszerét, és emiatt a túlfolyócsatornák kombinált csatornarendszerré váltak. Csak sejteni véljük, mi minden utazhat bennük. Továbbpöfögünk. Ott, ahol a Sanitary and Ship Canal összeér a Calumet Sag-csatornával, festői szépségű, vízesésekben gazdag park húzódik V alakban. Ahogy utunk során szinte mindent, úgy a vízeséseket is mesterségesen hozták létre.

 

A szövegrészlet Elizabeth Kolbert: Fehér ég alatt című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.