Budapest szívében ott áll a Nagy-Britannia számára jellegzetes alkotás, a Dunán átívelő Lánchíd. 1839-ben egy angol mérnök, William Clark tervezte (az ő műve a londoni Hammersmith-híd is), és skótok építették fel, Adam Clark irányítása alatt. 1849-re készült el. A maga korában a mérnöki teljesítmény csodája volt, áthidalta a széles Dunát, megteremtette az első állandó kapcsolatot a Duna jobb parti dombjain elterülő Buda, a Magyar Királyság ősi fővárosa, és a bal parti Pest között, ahol kirakodtak a teherhajók, és ahol kezdődött a nagy magyar Alföld.

Pest gyorsan fejlődött, egyeteme volt, nemzeti színháza és múzeuma, de akkoriban Magyarország még Isten háta mögötti területnek számított Európában. A britek idejöttek, hidakat, csatornahálózatot és vasutakat építettek (és a Lánchíd pesti hídfőjénél a Lloyd’s Insurance cifra épületét, a Gresham-palotát, ami ma a Four Seasons Hotel). A Lánchíd azt tanúsította, hogy Magyarország elindult a modernizáció útján. Egy ideig a város bevételének jó részét alkották a hídvámból származó összegek.

A következő nemzedék alatt Pest hatalmas építkezési terület volt, a tervezést egy olyan testületre bízták, amely hasonló volt a London Metropolitan Board of Workshöz. A szennyvízhálózatot a testület főmérnöke, Joseph Bazalgette tervezte. Akkoriban London volt a legfejlettebb város Európában. A többi városnál hamarabb fékezte meg a kolerát, és élenjárt a földalatti vasút megépítésével. 1904-ben Budapesten megnyílt a Parlament épülete, amely egy utolsó tisztelgés volt Nagy-Britannia előtt. A hatalmas épület ihletője a Westminster-palota volt, bár historizáló színpadiasságával, egyfajta gótikával, Közép-Ázsiára történő utalásokkal felülmúlja Charles Barry és Augustus Pugin művét.

A 19. század derekán Anglia példaképül szolgált Magyarországnak, és gyakran hivatkoztak a történelmi párhuzamokra. A kétkamarás parlamentet „diétának” nevezték, amely szó az „élelmezési járandóság” kifejezés latin megfelelőjéből származik, a modern szóhasználatban pedig „napidíjat” jelentett. Magyarország is rendelkezett a Magna Carta megfelelőjével, bár a magyar változat – az Aranybulla (1222) – főként azzal foglalkozott, hogy csökkentse a nagyurak hatalmát a kisebbek felett. Létezett a földbirtokos dzsentri magyar megfelelője is. A földesurak sok fejfájást okoztak az angol királyoknak. Létezett egy főnemesi réteg, egyes családok eredete a középkorra nyúlt vissza. Egyes mágnások whigeknek (ellenzékinek) képzelték magukat, akik a nemzetet védik egy zsarnoki uralkodóval szemben. (1840-ben már megvolt Pesten a nagy Nemzeti Casino, amelyet tudatosan brit példa alapján szerveztek, és ahol a lóverseny és a politika alkotta a főbb témákat.) Valójában azonban nem nagyon működtek a brit párhuzamok, mert alig volt középosztály, nem is beszélve a londoni Cityről.

 

A szövegrészlet Norman Stone: MAGYARORSZÁG- Rövid történelmi vázlat című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.