Képzeljük el, hogy azon a napon, amikor megszületünk, a kórházi nővér bemutat bennünket a szüleinknek. – Tessék, ez a gyönyörű baba itt az önök gyermeke. – A szüleink büszkén megölelnek, a nővérke pedig így folytatja: – És itt van a gyermek használati útmutatója.  A szülők kíváncsian felkapják a fejüket. A nővér egy könyvet lobogtat a kezében. – Ez a kézikönyv megmutatja, hogy a gyermekük mit, miért, hol, mikor, kivel és hogyan tud majd a legjobban teljesíteni a munkájában. Lapozgatni kezdi az útmutatót. – Itt minden le van írva arról, hogy a gyermekük hogyan tudja a legtöbbet kihozni magából…

Innen megtudhatják, hogyan fog gondolkodni, és mi teszi egyedivé a gondolkodását… Itt egy lista a gyermekük összes erősségéről. Itt elolvashatják, milyen típusú problémák megoldásával foglalkozik majd szívesen. Ezek itt a kedvenc készségei… Ez a rész leírja, hogy kik segítenek majd a gyermeküknek abban, hogy a tanulásban és a munkájában is kiteljesedhessen. És itt egy leírás arról, hogy milyen munkahelyen érzi majd a legjobban magát, ha felnő… Ja igen, ez a bekezdés itt arról szól, hogy a gyermekük felnőttként miben látja majd a munkája és az élete értelmét, célját, örömét. A szüleink le vannak nyűgözve. Micsoda hihetetlen élet vár a gyermekükre!

A négy legfontosabb jövőbeli készség

Jól van na, valószínűleg nem ez történik. De miért nem? Miért ne lehetne mindenkinek „névre szóló használati útmutatója”? Ha vásárolunk egy „digitális fogságba ejtő gépet” (más néven mobiltelefont), kapunk hozzá használati útmutatót. Ebben pontosan leírják, hogy a készülék mire jó, és mire nem. Miért ne lehetne nekünk is ilyen kézikönyvünk? Mivel mi nem kaptunk használati útmutatót, kénytelenek voltunk a saját fejünk után menni, és az elképzeléseink szerint kialakítani a készségeinket. Ha szerencsénk volt, sok segítőnk akadt ezen az úton, családtagok, tanárok, barátok, munkatársak és mentorok. De sokunknak soha senki nem mutatta meg, hogyan kell a készségeinket fejleszteni, és azt sem, hogy mely készségek segíthetik a leginkább az eligazodásunkat egy bizonytalan környezetben.

Mostanra azonban minden megváltozott. Beköszöntött az emberi készségek kora. Tanácsadók és kutatók egész hada próbálta már azonosítani a legkeresettebb „jövőbeli készségeket”. Sokan a tudáskészségekre helyezik a hangsúlyt, és konkrét szakterületeket is említenek, felhívva a figyelmet például a gépi tanulás/mesterséges intelligencia programozásának és az idegtudománynak a fontosságára. Ezek a készségek bizonyára nagyon keresettek lesznek, mondjuk, úgy húsz év múlva. De amit Tom Friedman a jövőbeli állások számának a kiszámíthatatlanságáról mondott, az a szakterületekre ugyanúgy érvényes. A szülők folyton azt kérdezik tőlem: Milyen területen helyezkedjen el a gyermekem, ha felnő, hogy ne legyen ilyen mindent felforgató változásoknak kitéve?

Őszintén szólva, semmi biztosat nem tudok mondani. Talán a plasztikai sebészet jó választás lenne. Talán nem. Annyit mindenesetre kijelenthetünk, hogy rugalmas és személyes készségekre valószínűleg a jövőben is szükség lesz. A 21. század vagy a jövő készségeiről úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga véleménye. A Világgazdasági Fórum a foglalkoztatás jövőjéről kiadott 2020-as jelentésében (The Future of Jobs Report 2020) az analitikus gondolkodást, az innovációt, az aktív tanulást, a komplex problémamegoldást, a kritikai gondolkodást, a kreativitást, a vezetői képességeket, a digitális készségeket, a rugalmasságot és az érvelés technikáját említi – ezek mind rugalmas és személyes készségek, a felsorolásban egyetlen tudáskészség sem szerepel. Bár ezek mind hasznos kompetenciák, fel kell állítanunk egy fontossági sorrendet, hogy meghatározhassuk és elsajátíthassuk azokat a készségeket, amelyek a leginkább számítanak majd. A jövőbeli készségekről szóló, összes elérhető tanulmányt átolvasva, számos munkaerőfejlesztéssel megbízott igazgatóval és oktatóval egyeztetve mindig ugyanabba a négy készségbe botlottam bele.

 

A szövegrészlet Gary A. Bolles: Útmutató vezetőknek című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban.