A hagyományos kínai naptár úgynevezett luniszoláris naptár, vagyis a holdnaptár és a nap járásához kötött szoláris (nyugati) naptár elemei ötvöződnek benne. A legtöbb mindennapi tevékenységhez a nyugati naptárt használják, de a hagyományos kínai ünnepek pontos idejének meghatározásánál és az asztrológia gyakorlatában máig az ősi holdnaptár használatos. A holdnaptár kulturális szempontból továbbra is fontos szerepet játszik, mivel ennek alapján jelölik ki az ország legfontosabb fesztiváljainak kezdőnapjait. A hagyományokhoz erősebben ragaszkodó kínai háztartásokban ezt használják továbbá az úgynevezett „szerencsés napok” kiválasztásához is olyan fontos események időzítésénél, mint például az esküvők, temetések és üzleti tárgyalások. Ez utóbbi célra a Huang Li elnevezésű speciális naptár (szó szerinti fordításban „császári naptár”) szolgál, amely minden egyes napra nézve megjelöli, hogy az épp mely tevékenységekhez lesz kedvező. Ebben a nyugati naptár dátumai és kínai megfelelőik együtt szerepelnek, felsorolva azok asztrológiai jellemzőit is az egyes napok szerencsés vagy nem szerencsés voltának szempontjából. A holdnaptár máig megőrzött kulturális jelentősége arra utal, hogy az a belátható jövőben bizonyára továbbra is használatban marad.
A kínai holdnaptár, melyet a legendák szerint a mitikus Sárga Császár (Huangdi) alkotott meg i. e. 2637-ben, a történelem leghosszabb időre visszatekintő kronológiai nyilvántartási rendszerének számít, és adatai a nap mindenkori helyzetének és a hold fázisainak pontos csillagászati megfigyelésein alapulnak. Az újév kezdetét a hold ciklusai alapján számítják, így az január utolsó hetétől február közepéig bármelyik napra eshet. Egy teljes holdnaptári ciklus hatvan évet ölel fel, és ez az időszak további öt, egyenként tizenkét éves ciklusra oszlik. Mivel régebben a kínaiak túlnyomó többsége írástudatlan volt, a holdnaptár tizenkét éves ciklusaiban mindegyik évet mindenki számára felismerhető és megjegyezhető módon egy-egy állatról neveztek el. A legenda szerint Buddha a halála előtt összehívott minden állatot, de közülük csak tizenkettő jelent meg, hogy elbúcsúzzon tőle, és ő azzal jutalmazta meg őket, hogy az egymást követő éveket róluk nevezte el, abban a sorrendben, ahogy megérkeztek hozzá.
Idővel a legtöbb kínai hinni kezdte, hogy saját személyiségét és életének alakulását valamiképpen befolyásolják annak az állatnak a jellemző vonásai, amelynek évében született. A tizenkét állat Buddhához érkezése sorrendjében a következő: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya és disznó. Egy-egy újabb tizenkét éves ciklus mindig páros évszámú esztendővel kezdődik: 2008 például a Patkány éve volt. Így azután 2009 az Bivaly, 2010 a Tigris, 2011 a Nyúl, 2012 a Sárkány, 2013 a Kígyó éve, és így tovább. 2019 a Disznó éve lesz.
Forrás: Boyé Lafayette De Mente: A kínai észjárás – A hagyományos kínai gondolkodásmód és kortárs kultúrára gyakorolt hatásai
