Folytatva a kínai stratégák és filozófusok munkáját, Kínában a 18–19. században is tovább fejlődött a kínai geopolitikai gondolkodás. Az európai országok erőszakos terjeszkedésének, az ópiumháborúk és az egyenlőtlen szerződések hatására külföldi katonai egységek és gyarmatosítók jelentek meg Kínában, akikkel a nyugati geopolitikai gondolkodásmód is megérkezett. Két neves geopolitikai gondolkodót érdemes kiemelni ebből a korból: Lin Zexu (林则徐, 1785–1850) politikus, filozófus és költő, továbbá a nemzetközileg elismert Szun Jat-szen (Sun Zhongshan, 孙中山, 1866–1925) kínai forradalmár képviselik a kínai modern kor geopolitikai irányzatát. Lin Zexu jól ismerte a kínai és nemzetközi politikai eseményeket, az ópiumháború idején tanulmányozta Kína földrajzi adottságait és a külföldi katonai egységek megjelenését a térségben. Két geopolitikai veszélyre hívta fel a figyelmet: délen a brit tengeri flotta akadályozását sürgette; meglátása szerint, ha a brit haditengerészet bejut a Jangce folyón, akkor az a Kínai Birodalom végét hozhatja, ezért a tengerparti és a Jangce folyó menti tartományokat jelölte ki a harcok bázisának. Északon az orosz cár hadseregei fenyegették a kínai határokat, meglátása szerint a cári seregek Xinjiang területeit kívánták bekebelezni, ami nagyban meggyengítette volna Kína hatalmát, ezért az északi
határvédelem megerősítését is sürgette.

Lin Zexu volt az első kínai geopolitikai gondolkodó, aki a geopolitikai változásokat és veszélyeket a közeli és távoli jövőben vizsgálta, és az elképzelései szerint rendelte el az ország védelmét. Szun Jat-szen nemcsak a „kínai forradalom atyja”, hanem a kínai geopolitika nagy gondolkodója is volt. Kína földrajzi adottságait a világpolitika szintjén tanulmányozta, műveiben kijelentette, hogy bár Kína nagyrészt szárazföldi területekkel rendelkezik, hosszú tengerpartja is van, így 5:2 arányban definiálta Kína szárazföldi és tengeri határait. Ezért hibásnak ítélte meg Kína eddigi bezárkózását és a tengeri utazások tiltását a történelem során. Szun Jat-szen már nemcsak a szárazföldi erők, hanem a haditengerészet fejlesztését is megkezdte. Elsőként hirdette Kínában a légierő fontosságát, ugyanis elképzelése szerint az ország csak akkor tud békésen tovább fejlődni, ha meg tudja védeni a határait földön, vízen és levegőben egyaránt a külföldi agresszoroktól.

A modern korban egyre több kínainak adódott lehetősége, hogy tanulmányútra Európába látogasson, és megismerkedjen a nyugati gondolkodásmóddal, filozófiával, így a geopolitikai irányokkal is. A Kínába visszatért kutatók, földrajztudósok elkezdték terjeszteni a nyugati geopolitika- tudományi tanulmányaikat, ezzel egyre többen megismerhették a mackinderi gondolatokat és a nyugati geopolitikai irányzatokat. Az európai és amerikai geopolitikai könyvek kínai fordításban megérkeztek Kínába, de emellett egyre több kínai földrajztudós, politikus, katonai vezető is elkezdett saját könyveket publikálni Kína problémáiról geopolitikai aspektusból. Kína ekkor már kilépett a regionális, belföldi geopolitikai gondolkodásból, és egyre többet foglalkozott a nemzetközi platformon, de még csak az ázsiai régióban betöltött szerepével.

1949-ben Mao Ce-tung vezetésével megalapították a Kínai Népköztársaságot, a Kínai Kommunista Párt a geopolitikát mint tudományágat a „nyugati kapitalizmus ördögi termékének” nyilvánította, ezért ekkoriban nem készültek geopolitikával foglalkozó tanulmányok, de nagyon is jelen volt a geopolitikai gondolkodásmód a kínai vezetők fejében. A Kínai Népköztársaság vezetői között több geopolitikai stratéga is található, akik műveikben is tanúságot adtak a geopolitikai gondolkodásmód jelenlétéről.

 

A szövegrészlet Horváth Levente: A kínai geopolitikai gondolkodás című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!