„Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt, akit a magfizikán kívül sok más téma is érdekelt. Arról is nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. A Fermi-kérdésekhez hosszú bevezető szöveg tartozik, például: »Az Univerzum, hatalmas kiterjedésű, csillagok miriádjai vannak benne, közülük sok hasonló a mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók keringhetnek. E bolygók számottevő hányadának felszínén folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagból áradó fény rajtuk szerves vegyületek szintézisét indíthatta meg, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak, természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válnak, végül is aktív és gondolkodó lények jelennek meg. Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki.

Új és friss világokra vágyva elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira. Így szétterjednek az egész galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet. « És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéshez: »Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?« Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját: »Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.«” Ez a legenda Francis Crick-féle változata.

Már az 1930-as években gyanakodni kezdtek Princetonban. Hans Bethe „komolyan” elgondolkozott: „Nem egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása-e Neumann János agya?” Richard Rhodes így tudósít: „Princetonban az a hír járta, hogy a Magasabb Tudományok Intézetének legifjabb (1933-ban mindössze 29 éves) professzora valójában félisten, de bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is.” A marslakók legendája a második világháború idején Los Alamosban keletkezett. Leon Lederman könyvében motivációjukat is leleplezte:

„Nem, most nem űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy – bármilyen soká gyakorolták is – egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. De erre is volt egy ügyes trükkjük: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára annak a személynek a nyomára is rábukkant, aki akkor a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak »gimnáziumnak« álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.”

Való igaz, hogy ezek a gyanús magyarok (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller) élvezték is a legendát. Edward Teller különösen büszke E. T. (értsd: extraterresztriális) monogramjára:

„Ami következik, nagy titok! Sajnos egyikünk, Kármán Tódor elárulta: Mi nem vagyunk magyarok. Mi a Marsról jöttünk. Van közöttünk igazán híres is: a Gábor Zsazsa. De mi attól féltünk, hogy a Földön nem üdvözölnek. Másrészt nem tudunk tökéletes kiejtéssel beszélni. Megoldás: Először Magyarországon telepedtünk meg és most azt állítjuk, hogy magyarok vagyunk. Az is igaz, hogy Magyarországot a világ legjobb helyének tartjuk. E. T.”

Mikor Szilárd Leót faggatták, hogy valóban a Marsról származik-e, ő szerény mosollyal csak ennyit mondott: „Talán.” A Yankee folyóirat 1980 márciusában Kemény Jánosra hivatkozva részletekkel is szolgált:

„Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner mind Budapestnek ugyanazon szektorában született. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy Marsról érkező űrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény bizonyíték van a magyarok Földön túli eredetére:

1. Nagyon szeretnek vándorolni (akárcsak az ugyaninnen szétszóródó cigányok).
2. Rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, amely gyökeresen különbözik szomszédaikétól.
3. És végül sokkal okosabbak a földlakóknál.
Mindehhez Kemény – enyhe marsbéli kiejtéssel – hozzáfűzte a magyarázatot: annyira könnyebb írni és olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük jut a matek gyakorlására.”

Szilárd Leó mosolyogva helyesbített: „A marsi űrhajó 1900 táján szállt le Budapesten, majd nemsokára elrepült, de túlsúlyától szabadulandó itt hagyta kevésbé tehetséges utasait.” Nyilván olyan furcsa lényekre gondolt, mint lord Balogh Tamás, Békésy György, Bíró László, Gábor Dénes, Goldmark Péter, lord Káldor Miklós, Koestler Arthur, André Kosztolany, Kürti Miklós, Neumann János, Orován Egon, Polányi Mihály, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Wigner Jenő, akik mind Budapesten születtek 1890 és 1910 között. Vázsonyi Endre intimebb részletekkel szolgál: „A múlt századfordulón valóban leszállt egy űrhajó a Földre. Utasai észrevették, hogy az egész bolygón legcsinosabbak a magyar leányok. Ezért emberi alakot öltöttek magukra. Néhány év múlva azonban rájöttek, hogy mégsem érdemes gyarmatosítani a Földet, ezért elrepültek. Nemsokára azonban egy csomó lángész látta meg a napvilágot Budapesten – úgy érkeztek, mint az autók a Ford-gyár futószalagján. Hát ez az igazi történet.”5 A marsi származásnak csak egyetlen tényszerű bizonyítéka van: létezik egy Kármán kráter* a vörös bolygó térképén. A Földön túli eredetet bizonyítja még, hogy Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó neve nem lelhető fel a pesti utcatérképen, de a Holdon vannak róluk elnevezett kráterek. Philip Morrison, az egyik legszellemesebb amerikai fizikus jellemezte is a jövevényeket:

„Önreprodukáló lények, akik a földi ember meglepően jó utánzatai, de nem tökéletes utánzatok. Kicsit furcsán néznek ki, és jellegzetességük, hogy okosabbak a földi embereknél. Hiába iparkodtak titokban maradni, leleplezi őket túlsúlyuk olyan területeken, mint a matematika, a fizika, a muzsika és a mozi. Egyszóval: ők a magyarok.”

Telegdi Bálint fiatalon kivándorolt, így emlékezett vissza pályakezdésére: „Külföldön egy fiatal magyarnak érdemes volt titokban tartani származását, mert ha kitudódott magyar volta, túl sokat vártak el tőle. Hiszen akkor tudták, hogy ő is a marslakók egyike, akiknek felsőbbrendűek a szellemi képességeik, és egymás közt mások számára teljesen érthetetlen nyelven képesek kommunikálni. Egyetlen másik terület van még, amelyet elárasztottak a magyar tehetségek: ez a mozi, mert ők ismerték föl elsőként a hagyományos dráma és a modern technika összeházasításában rejlő hatalmas lehetőségeket.”

 

A szövegrészlet Marx György: A marslakók érkezése című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!