1904. augusztus 22.: 114 éve ezen a napon született Deng Xiaoping/ Teng Hsziao-ping (1904-1997), kínai reformer kommunista politikus. 1976-tól 1989-ig a Kínai Népköztársaság vezetője, a „szocialista piacgazdaságként” hivatkozott kínai gazdasági reformok úttörője.

A Mao-korszak után újonnan megválasztott pártelnök szemléletének több jellegzetes tulajdonságát kiemelték már a szakértők. Elsők között ideértve a vezető egyedülálló, politikai téren kibontakoztatott vállalkozószellemét; a gazdasági nyitást ösztönző, belföldi sajátosságokon alapuló organikus szabályozási megközelítését, valamint politikai egyensúlyérzékelésének azon magas szintjét, amellyel sikeresen és ideológiailag is helytálló módon érhette el reformjavaslatainak pártvezetés által történő támogatását.

Teng Hsziao-ping számos mondását pedig napjainkban is idézik – az egyik leggyakrabban citált mantrája: „Meggazdagodni dicsőség”, amely azt sugallja, hogy még egy szocialista gazdaságban is van helye a „vállalkozó szellemnek”. Politikai innovációinak természetét pedig a következő megnyilvánulása tükrözi legszemléletesebben: „Nem számít, hogy a macska fehér vagy fekete, amíg megfogja az egeret.”

Céljainak középpontjában mindvégig a gazdasági liberalizáció állt, a gazdasági ösztönzők rendszerét pedig sikerrel állította ennek szolgálatába. Intézkedései mentén már rövid távon is hatalmas léptékű gazdasági növekedés bontakozhatott ki. Reformjait három jelentősebb szakasz határozta meg, melyek sorában az első a mezőgazdasági termelést és a falvak gazdasági életét átformáló családi felelősségi rendszer bevezetése volt. E reform mentén a korábbi kommunák földterületeit felosztották, majd eszközállománnyal együtt bérleti lehetőséget biztosítottak azokhoz. A bérleti lehetőséggel élő családok pedig termelési kvótákon felüli áruikat szabályozott keretek között, de minden korábbinál szabadabban árulhatták. Az ipari fejlődésnek a falusi és mezővárosi vállalatok (township village enterprises, TVE) megteremtése adott lendületet. E sajátos gazdasági szervezetek a helyi önkormányzatok és a magánvállalkozások közötti kapcsolatok kialakításában játszottak szerepet. A kínai fejlődést megalapozó exportorientált gazdaságfejlesztési politika megvalósításában a különleges gazdasági övezetek (special economic zones, SEZs) létrehozása jelentette az áttörést. Keretében a gazdaságilag legelőnyösebb helyzettel rendelkező térségekben megváltoztatták a helyi hatóságok ellenőrzésének logikáját, mindezt pedig oly módon, hogy az hasznot és ezzel együtt ösztönző hatást nyújtson a helyi önkormányzatok számára, miközben hozzájárulnak a kereskedelem expanziós törekvéseit szolgáló termelési szerkezetváltáshoz.

A területi és makroökonómiai következmények szempontjából azonban Teng Hsziao-pingre, mint a ’tökéletes egyensúlytalanság reformere’ is hivatkoznak, intézkedéseinek ezen hatása pedig napjainkban is erősen érzékelhető, mivel reformlépései egyúttal a kínai fejlődési pálya vonatkozásában erős útfüggőségi viszonyokat eredményeztek. A tengerparti tartományok szándékoltan kiemelt támogatása természetszerűleg fokozta a regionális fejlettségben, majd az egy főre jutó jövedelemben kimutatható egyenlőtlenségeket. Makrogazdasági szempontból pedig az intézkedések az ország GDP-jéhez viszonyítottan túlzottan alacsony fogyasztási és túlzóan magas beruházási arányokhoz vezettek. Jóllehet e reformok az egész országot egy versenyképes és termelésorientált exportnemzetté alakították, a 2000-es évek közepére tetőző világkereskedelmi egyenlőtlenségek kialakulásához is nagy mértékben hozzájárultak. Az ország utóbbi években kiemelt adósságválságbeli problémáinak gyökerei pedig szintén ugyanezen időszakra vezethetők vissza.

Teng Hsziao-ping legünnepeltebb eredménye azt volt, hogy Kínát a „reform és a nyitás” útjára állította. Ennek eredményeként az elszegényedett nemzet gazdasági nagyhatalommá emelkedett, intézkedéseinek pedig ezen érdemeit a szakirodalom is széleskörűen elismeri. A legfontosabb gazdasági intézmények megújításával az 1990-es évektől kezdve egészen 2003-ig hatóan felgyorsította a növekedés tempóját, e reformok hatására 2010 előtt három évtizeden keresztül a GDP éves növekedési üteme átlagosan 10 százalékot tett ki. Ehhez fogható hosszantartó és intenzív növekedéshez még csak hasonlót sem látott a modern gazdaságtörténelem. A vezető emellett kiváló példái azoknak, akiket egyes közgazdászok „policy vállalkozóként” jellemeznek. Elképzeléseivel és tetteivel sikerült felülkerekednie az érdekcsoportok, jelen esetben a kommunista párt és a bürokrácia érdekein, bátran vállalva az új kezdeményezésekkel járó kockázatot, ugyanakkor megtartva a fokozatosság elvét és a reformokkal történő helyi szintű kísérletezések állandó jellegét.

 

Forrás: Yukon Huang: Cracking the China Conundrum. Why Conventional Economic Wisdom Is Wrong, Oxford University Press, 2017

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/worldeconomicforum/27861206167