Ahelyett, hogy vezető szerepet vállalt volna a ritkafémek terén, a Nyugat inkább úgy döntött, hogy a termelést és az ezzel járó szennyezést a szegény országokba helyezi át, amelyek hajlandók feláldozni a környezetüket a pénzügyi haszonért.

Elhatároztam, hogy én magam is megnézem ennek az eredményét. Egy reggel még 2011-ben, magam mögött hagyva Las Vegas nyüzsgését, délnyugat felé vettem az irányt a 15-ös főúton – azon az egyenes aszfaltcsíkon, amely Nevada és Kalifornia hatalmas kiterjedésű területeit szeli át. Két órával később egy külfejtést (külszíni bányagödröt) bámultam egy szertemálló ipari pusztaság közepén, fölötte fáradtan lengedező amerikai lobogóval. 1990-ig az amerikai Molycorp bányavállalat működött ebben a sziklák és bokrok övezte hasadékban, a Mountain Pass bányában. Ez a világ legnagyobb ritkaföldfém-bányája.

A közhiedelemmel ellentétben a ritkafémkészletek nem a világ legaktívabb bányászatot folytató országaiban, így például Kínában, Kazahsztánban, Indonéziában vagy Dél-Afrikában tömörülnek. E fémek különböző koncentrációban szétszórtan megtalálhatók az egész bolygón, ami egyszerre teszi őket ritkává és mégsem. A stratégiailag legfontosabb ásványkészletek – a ritkaföldfémek – mintegy tucatnyi országban megtalálhatók. Egy francia parlamenti jelentés szerint: „1965 előtt Dél-Afrikában, Brazíliában és Indiában folyt kitermelés; de a teljes termelés csekély volt: kevesebb, mint évi 10 ezer tonna.”

Az 1965 és 1985 közötti második szakasz során az Amerikai Egyesült Államok világviszonylatban átvette a vezető szerepet a ritkaföldfémek bányászatában. A jelentés így folytatódik: „Noha nem volt monopolhelyzetük, egyértelműen domináns szereppel bírtak az évente kitermelt 50 ezer tonnás mennyiséggel.” A Mountain Pass bánya biztosította ezeket a készleteket. A Molycorp tevékenységei által okozott környezetkárosítás azonban súlyos hatást gyakorolt a környező ökoszisztémákra. A helyzet nyilvánvalóan kínosan érintette a vállalatcsoport vezetőségét, mivel a külfejtés meglátogatására vonatkozó kérésünket határozottan megtagadták.

Kétségbeesésemben ezért felvettem a kapcsolatot egy kisrepülőgép-kölcsönző társasággal, és tájékoztattam a Molycorpot, hogy mivel nem sétálhatok át a létesítményen, másnap délben belépek a légterükbe. John Hadder, a Great Basin Resource Watch (GBRW) nevű – a térségben igen aktív – környezetvédelmi civil szervezet ügyvezető igazgatója is elkísért.

Másnap, a mályvaszínű hegyekkel körülvett kis Las Vegas-i repülőtér aszfaltjáról rozoga repülőgépünk a magasba emelkedett, és perceken belül kirajzolódott a Molycorp bányája az ásványokban gazdag táj közepén. Nem sokkal később már a külfejtés sziklái fölött repültünk, majd egy vízfelület fölé ereszkedtünk. A repülés legtanulságosabb része az volt, amikor a kitermelés helyétől mintegy 20 kilométerre megláttunk egy több száz négyzetméter széles, kör alakú ülepítőgödröt a sivatag szívében. – A bánya működése alatt az összes elfolyó (bánya)vizet a tóba vezették – mesélte John. – Még mindig szivárog szennyvíz a talajvízbe.

A leszállást követően, a kifutópálya melletti hangár árnyékában John Hadder egy sokatmondó dokumentumot mutatott nekem: a Mountain Pass térképét, amely az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) által 1984 és 1998 között gyűjtött információk alapján készült. A GBRW bizonyára azért kérte az információk titkosításának feloldását, hogy feltérképezhessék a Mountain Pass működése által a Mojave-sivatagban okozott ökológiai károkat.

Ami megdöbbentett, az a térképen a kitermelés helye és az ülepítőgödör között feltüntetett számok sokasága volt. – Az ércfeldolgozás során keletkezett szennyvizet kiszivattyúzták a külfejtésből, és ebbe a nagy tóba ürítették – magyarázta Hadder. A több milliárd liternyi szennyvizet egy csővezetéken keresztül vezették ide. – A csővezeték mentén látható számok mutatják a repedések vagy szivárgások helyét. – Tizenöt év alatt mintegy hatvan kiömlés történt. – A legrosszabb 1992-ben volt: másfél millió liternyi kiáramlás! Összesen közel négymillió liter szennyvíz került a sivatagba.

Ez a környezeti kár súlyosan érintette a helyi közösségeket. A talaj urán, mangán, stroncium, cérium, bárium, tallium, arzén és ólom mérgező keverékével szennyeződött. A szennyezett homok és a fertőzött talajvíz mérföldekre bemocskolta a Mojave-sivatagot.

 

A szövegrészlet Guillaume Pitron: Ritkafémek háborúja című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.