Mitől sikeres egy ember, cég, település vagy ország? Szerzőnk, Bill Jensen, az Amerikai Egyesült Államok egyik legsikeresebb vállalati tanácsadó cégének vezetője, egyszerű választ ad: attól, hogy egyszerű. A mai világ túl bonyolult, tele vagyunk információkkal és választási lehetőségekkel, csak éppen sokszor a lényeget nem látjuk. Az nyer, aki képes a valóban fontos dolgokra összpontosítani, és kidobja életéből a kevésbé jelentőseket.

Ehhez egyszerűbbé kell tenni igen összetett világunkat, mert egy világosabb helyzetben már könnyebb elválasztani a lényegest a lényegtelentől. Egy felmérés szerint, amelyet egy, a stressz hatásait kutató amerikai intézet végzett el, az USA gazdasága hatalmas összegeket veszít azon, hogy az amerikai vállalatok működése túlságosan bonyolult. Évi mintegy 900 milliárd dollár veszteség éri a gazdaságot azért, mert túl szövevényes az amerikai vállalatok döntéshozatala, 200 milliárd dollárt visznek el a stressz miatt fellépő betegségek, és mintegy 110 milliárd dollárba kerülnek a vezetési tanácsadó cégek, amelyek tanácsaikkal éppen a cégek bonyolult vezetését és szervezetét próbálják leegyszerűsíteni.

A globális gazdaságban termékek és szolgáltatások, árak és minőségi jellemzők versenyeznek egymással. Mögöttük azonban egy újfajta verseny éleződik: a világosságért, az átláthatóságért és az egyszerűségért folyik az igazi küzdelem. Az ádáz harcban az a cég képes megtalálni a nyertes terméket és piacot, amelyik képes úgy működni, hogy döntéseihez a fontos információkat használja fel, és nem foglalkozik a lényegtelenekkel. Ezeket pedig csak akkor fedezheti fel, ha céljai, stratégiája, döntéshozatala és szervezete világosan áttekinthető, tehát egyszerű.

Hasonló a helyzet egy ember, közösség vagy család esetében is. Akkor lehetünk sikeresek, ha magunk körül leegyszerűsítjük az életet, nem foglalkozunk több tucat különböző dologgal, hanem az életünkben igazán lényeges kapcsolatokra és tevékenységekre koncentrálunk. Emlékszünk Pareto és Koch tanácsaira? Időnk 20/30%-ában érjük el sikereink 80/70%-át és 1/5%-ban eredményeink 50%-át. Másfelől ez azt jelenti, hogy időnk túlnyomó részében csak sikereink felét vagyunk képesek elérni, és kapcsolataink, továbbá tevékenységünk 70/80%-a nem nagyon hoz többet a konyhára, mint az eredmény 30/20%-át. A világ vezető cégei és legsikeresebb menedzserei arra a következtetésre jutottak, hogy csak akkor jöhetnek rá, ki és mi tartozik a döntő csoportba, ha egyszerűsítenek a cég vezetésén és szervezetén.

Sokan azért nem látják, mennyit visz el az, ha túlzsúfolják életüket, mert elhitték, hogy vége a nyer/veszít világnak, és beköszöntött a nyer/nyer világ. Valóban, ma, amikor szinte korlátlanok a lehetőségek, egyre több olyan terület létezik, ahol nem kell valakinek feltétlenül veszítenie ahhoz, hogy mi nyerjünk. Már nem nulla összegű játékkal van tele a világ, mert a fejlődés fűtőanyaga az információ, a tudás, amelyből – elfogyasztása után – csak egyre több lesz. A világnak maradtak azonban olyan területei, ahol továbbra is nulla összegű játék folyik, mert a felhasznált erőforrás nem végtelen, hanem ugyancsak korlátozott. Egy nap továbbra is 1440 percből áll, és igaz, hogy életünk kitolódik, napjainkat is hatékonyabban használhatjuk fel a mobiltelefon, komputer, internet és a többi okos találmány révén, ám időnk továbbra sem korlátlan erőforrás. Egyik tevékenységünk és kapcsolatunk sem képes kimenekülni ebből a ketrecből, mert mindenhez időt használunk fel. Nem vagyunk képesek végleg kiszabadulni a nyer/veszít játék börtönéből: ha valamire időt fordítunk, akkor ezzel mástól vettük el ugyanazt az időt. A lehetőségek ugyan korlátlanná váltak, de a megragadásukra fordítható idő továbbra is véges maradt.

Egyetlen esetben tudjuk átfordítani a nyer/veszít játékot nyer/nyer játékra: ha arra nem fordítunk időt, ami amúgy is haszontalan lenne a számunkra! Ha képesek lennénk csak azokkal beszélni, együtt dolgozni, közös programokban részt venni, akik ismerőseink 5–30%-os csoportjába tartoznak, és nem adnánk időt az életünkből azoknak, akik a 95–70%-os, népesebb társaságban vannak, akkor megoldanánk a nagy dilemmát. Ugyan a nap így sem lesz hosszabb, de legalább a legfontosabb nem újratermelhető erőforrásunkat, az időt valóban jól használjuk fel.

Az egyetlen gond az, hogy akkor leszünk képesek megpillantani a számunkra fontos embereket és tevékenységeket, ha felhagyunk jelenlegi programjaink, elfoglaltságaink döntő többségével. Ehhez most segítségünkre siet néhány változás. Az első, miszerint a világgazdaságban még tart a recesszió, ami egyetlen szempontból jó hír. Minden vállalkozásnak (legyen az globális nagyvállalat vagy magyar kisvállalkozás), sőt mindenkinek (legyen vezető vagy beosztott, tulajdonos vagy alkalmazott) kötelező recesszió idején az erőforrásait arra az egy-két (de szigorúan nem több) területre koncentrálnia, ami az eredmény zömét hozza.

(2002)

 

Palackposta

A magyar gazdaság a világ egyik legösszetettebb gazdasága, ami első pillantásra ellentétes a most közölt tanácsokkal. Az összetettség, komplexitás azt jelenti, hogy igen sokféle, sokrétű az exportunk, ám ennek többsége az IT‑szektorhoz és a járműiparhoz kapcsolódik. A magyar gazdaság exportja tehát – ha ágazatokat nézünk, és nem termékeket/szolgáltatásokat – valójában egyszerűbb annál, mint aminek hirtelen látszik. Ez exportsikereink igazi titka. Belföldi gazdaságunk azonban ezzel ellentétben szétforgácsolt, szétaprózott, egyáltalán nem egyszerű. A magyar gazdaságban háromszor több cég működik, mint az osztrák üzleti szektorban, miközben hatékonyságunk messze az osztrák szint alatt marad. Az egyszerűsítés azt jelentené, hogy kevesebb, de erősebb, tőkével, technológiával és tudással jobban ellátott vállalati szektorunk van.

(2022)

 

A szövegrészlet Matolcsy György: Olvasó-Napló I. című könyvéből származik.

A két kötetet tartalmazó díszdoboz megvásárolható a webshopunkban.