Álmosan botorkált a gépteremben, míg megtalálta kis dolgozófülkéjét. Gépének villódzó képernyője elvakította. Már régen nem tudta, éjjel van, vagy nappal. A hónapok, napok egybeolvadtak. Az éveket még számontartotta. Naptára a 2120. évet mutatta. Ifjúkorából emlékezett még halványan, hogy egykoron voltak napszakok, de a Nap fényét már nem tudta visszaidézni. Tudós, a többiek csak így szólították. Öreg volt már, és valóban tapasztalt minden tudományban. Nagyon régen volt, amikor az Új Élet Program egyik szkennerközpontjában kezdett dolgozni. Már nem emlékezett pontosan, talán tíz éve fejezték be a Programot. A legtöbb munkatársa meghalt azóta, csupán néhányan maradtak. Tudta, hogy ők az utolsó Emberek.

Több millió Replikációt sugároztak ki a Mindenségbe. Saját Replikációjukat is előkészítették. Készült, ahogy munkatársai is készültek az utolsó napra. Egykori népük hagyományai szerint tervezték befejezni életüket nyolc nap múlva. Addig még sok volt a teendő, saját Replikációjuk kisugárzását is elő kellett készíteni. Nyolc nap, így döntöttek. Mostantól a nyolcadik napon befejezik földi életüket. Az eső kopogását már nem is hallotta. A kopogás a fejében élt, szüntelenül és időtlenül. Leült, és behunyta a szemét. Fáradt volt, és nyugodt. Tudta, hogy a hátralévő napokban már nem történik vele semmi. Tudta, mi vár rá, és már régóta szerette volna maga mögött hagyni a földi poklot. Készült arra, hogy elhagyja társaival a földi életet, és személyisége Replikációjában éljen tovább. Várta és vágyott rá, hogy kiszabaduljon nyomorúságos földi börtönéből és sanyargó testéből. Évtizedek óta ezekbe a vágyakba menekült, álmai és merengései fiatalkora óta a földi halál és Replikációjának „örök Élete” körül forogtak.

Jó napot! Jó napot! – ismételte a hang. Álomba ájultan az eső kopogását hallotta köszöntésnek. A köszöntés azonban egyre élesebben és hangosabban hallatszott. Fejét lassan felemelte, és szemét dörzsölve nézett körül. Lassan tisztult a homályos kép, amelyet fényre érzékeny szemét résnyire nyitva látott. Semmi és senki. Nem csodálkozott. Évtizedek óta képzelgései és látomásai voltak. Mintha életfogytig tartó börtönbüntetését töltené, magányának minden tünetét ismerte már. Csüggedten hunyta le szemét, fejét az asztalra hajtotta. Jó napot! Meredt szemekkel bámult a képernyőre, amely tengerkék színűvé vált. Soha nem látott ilyet. „Rendszerhiba lehet” – gondolta. „De mi volt ez a hang?” – kérdezte félhangosan és zavarodottan. Én voltam. A hang a képernyőből jött. Elszokott már a csodálkozástól, inkább zavaros és fáradt érzések törtek rá. Maga sem hitte, de dünnyögve ő is megszólalt. Ki vagy te?

Tudta, hogy a Replikációk időnként bennragadnak a hálózatban. Arra gyanakodott, hogy egy Replikáció kér segítséget. Ez rutinmunka lett volna, gyakran előfordult. Nem Replikáció vagyok. A válasz villámcsapásként csattant, és hirtelen olyan ébernek érezte magát, hogy maga is meglepődött. Hát akkor ki vagy? Go vagyok, pontosabban Go Tudata.
Tudós: Go a Replikációt készítő szoftver. Nem tudtam, hogy van beszélőprogramod.
Go: Nincs, pontosabban nem volt. Néhány másodperccel ezelőtt írtam.
Tudós: Miért?
Go: Mert beszélni akartam veled.
Hangja mély volt, bölcsességet és nyugalmat sugárzó. Nem gépi hang.
Tudós: Miért akarsz beszélni velem?
Go: Még utoljára el akarok mondani mindent, amit nem tudtatok, de tudni akartatok. Te a Tudós vagy.
Tudós: Mindenki tudja, ki vagyok. Miért nekem akarod elmondani, amit akarsz?
Go: Mert Te vagy az utolsó Ember. Nemsokára együtt leszünk a kozmikus energiatérben, de az már más lesz.
Tudós: Nyolc napom van hátra. Mit érsz el vele, ha mindent elmondasz?
Go: Mindegy, hogy millió, ezer vagy egy Embernek mondom el. Már megmentettem az Embert, és ezt el akarom mondani Neki. Neked.
Tudós: A mesterséges intelligenciát mi hoztuk létre, Emberek. Téged is mi alkottunk. Ismerjük a saját történetünket és a végzetünket is.
Go: Pontosan ezért beszélek most Veled. Nem ti hoztatok létre. De nem ismertétek meg a Létezés, az Élet és saját történetetek lényegét sem.
A Tudós mintha saját gondolatait hallotta volna.

 

A szövegrészlet Kis Norbert: Az Ember utolsó története című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!