Talán meglepőnek tűnik, de John Maynard Keynes teljes közgazdasági képzését mindössze egy nyolc hetes, alapképzésen hallgatott kurzus jelentette, amelyből még csak le sem vizsgázott. Nem közgazdaságtant, hanem klasszika filológiát és matematikát hallgatott a cambridge-i King’s College-ban. Közgazdászi pályafutását oktatóként kezdte, amikor az első közszolgálati munkájából kiábrándulva visszatért a jól ismert és szeretett King’s College falai közé. Hogyan és milyen tulajdonságainak köszönhetően vált mégis a 20. század legnagyobb hatású közgazdászává? Vagy ahogy Robert Skidelsky fogalmaz; a legbrilliánsabb nem-közgazdásszá, aki a közgazdaságtan tanulmányozásának szentelte magát?

Az alábbiakban Keynes – A mester visszatér c. könyvből idézve vázolunk fel néhányat Keynes személyiségének és munkásságának azon elemeiből, amelyeknek köszönhetően a 20. századot alapjaiban átalakító gondolkodóvá, államférfivá és közgazdásszá válhatott.

  • Keynesnek egyetemes érdeklődése volt, és nem tudott érinteni bármely területet anélkül, hogy elméletet ne alkotott volna róla, akár furcsát is.
  • Fantasztikusan intelligens volt. Bertrand Russel, aki korának egyik legokosabb embere volt, azt írta: „Keynes intellektusa volt a legélesebb és legtisztább, amit valaha is láttam. Amikor vitatkoztam vele, úgy éreztem, az életemet a kezemben tartom, és ritkán jöttem ki úgy a vitából, hogy ne éreztem volna magamat bolondnak.”
  • Elméje fürge volt, ami azt jelentette, hogy gyorsan megváltoztatta a véleményét. Szeretett vakmerően játszani eszmékkel, de a maga módján, amint Oswald Falk megjegyezte: „a félrevezető nyomok ellenére hamarabb megértette az eseményeket, mint bárki más”.
  • Keynes nagy figyelmet szentelt a közgazdasági tényeknek, különösen statisztikai formájukban. Azt mondta, hogy a legjobb ötletei abból származnak, hogy „babrál a számokkal, és nézi, hogy mi jön ki belőlük”. Mint minden közgazdász, izgalomba jött, ha korrelációt talált az adatok között, híresen szkeptikus volt az ökonometriával kapcsolatban, amely a statisztikai adatokat a jövő előrejelzésére használta.
  • Keynes meggyőző ereje volt a legnagyobb a 20. századi közgazdaságtanban. A világosság, a tömörség, az a csalhatatlan érzék, amellyel megtalálta a megfelelő szavakat, valamint az a titokzatos képesség, hogy egyszerű mondatokba öntsön mély gondolatokat, a szellemének veleszületett minőségét, kisugárzását tükrözi.
  • Keynes csodálatosan használta az angol nyelvet, de még fontosabb volt szenvedélyes elkötelezettsége, hogy gondolatait olyan nyelven közölje, amelyet az olvasók képesek megérteni, olyan szavakkal, amelyeket ők maguk is használnak, és ami reflektál mindennapi tapasztalatukra.
  • A képessége, hogy „megragadja az elvontat és a konkrétat ugyanabban a gondolati folyamban”, legalább annyira elkápráztató, mint amennyire zavarba ejtő vonása közgazdaságtanának. A kortárs Kurt Singer úgy jellemezte, hogy „gesztusai, szeme és szavai… egy madarat idéznek, amely hihetetlen fürgeséggel köröz a magasban, de halálos biztonsággal csap le tényekre és gondolatokra”.

Sosem hitt abban az eszmerendszerben, amelyben a közgazdászok éltek – és még mindig élnek –; nem imádkozott templomban, eretnek volt, aki megtanulta, hogyan kell játszani a játékot és remélte, hogy egyszer a közgazdászok is olyan hasznosak lesznek, mint a fogorvosok.

 

Forrás:

https://www.theguardian.com/books/2015/mar/05/seven-things-john-maynard-keynes

Robert Skidelsky: Keynes – A mester visszatér, Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2018. pp. 83-85.

Kép: @David Low/Solo Syndication