„A tudomány és művészet között nincs lényegi különbség. Mindkettő ugyanabból a forrásból táplálkozik: belső emberi ösztönből, hogy előbbre haladjunk, hogy magasabbra emeljük a fejünket.”

Az a törekvés, hogy magasabbra emeljük a fejünket, csak a gondolkodás legnagyobbjaira jellemző, de még ott sem általános. Az emberek többsége nem általános tehetség, ezeknek pedig gondosan ki kell választaniuk, hogy milyen irányban akarnak érvényesülni. Akiknek jó a gyakorlati érzékük, akik jó emberismerők, jó az alkalmazkodókészségük, viszonylag sok pályán érhetnek el viszonylag jó eredményeket. De többségben vannak azok a művészek, akikből aligha lehetett volna jelentős tudós vagy akár csak jó kereskedő, vagy éppen autószerelő. Az viszont igaz, hogy akinek jó a kombináló- és absztrahálóképessége, sokféle tudományban lehet eredményes.

Napjainkban mind a művészeti ágakat, mind a tudományokat szűk szakmai céhek közepes képességű bürokratái uralják. A művészeti
szövetségek és a tudományos társaságok vezetői között nagyon ritka az olyan művész vagy tudós, akinek a nevét megőrzi az utókor. Ezek a kollektívák sokkal inkább kedveznek a művészetek és tudományok szorgalmas mesterembereinek, mint a zseniknek. Mind a tudományos, mind a művészeti díjakat nagy többségben olyanok kapják, akiknek száz év múlva ritkán marad meg a nevük. Az életem során kitüntetettek között csak kivételesen akadt olyan, aki maradandót alkotott. Én nem ismerek Bartók Bélánál nagyobb művészt és zenetudóst. Még az akadémiai címig sem jutott el, pedig hozzá viszonyítva soktucatnyi törpe is elérhette ezt. Ady Endrénél nemcsak nem volt a századnak nagyobb költője, de társadalomtudósa sem. Mégsem lett kitüntetett és akadémikus. Baynak mégis igaza van.

Ebben a könyvben azt is meg kellett volna írni, hogy a marslakók mindegyikében a tudós mellett ott élt a művész és fordítva. Bayról nagyon kevesen tudják, hogy ő a modern méter atyja. Mi még azt tanultuk a fizikaórákon, hogy a méter akkora, mint az az irídiumrúd, amelyet egy párizsi pincében őriznek. Tanítjuk mi a mai diákoknak, hogy a méter akkora, amekkora távolságot a fény légüres térben a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt megtesz. Korábban azt mondtuk, ez a Föld kerületének durván 40 milliomod része, most Bay Zoltán munkája alapján azt mondhatjuk: a fény által légüres térben a másodperc 300 milliomod része alatt megtett út. Az utóbbi sokkal inkább egyértelmű, a tudomány eszközeivel bárhol ellenőrizhető definíció.

 

A szövegrészlet Kopátsy Sándor: A magyar marslakók titka című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.