A jelenkori fejlett társadalmak az emberi faj életének harmadik formájába léptek. Mindhárom társadalmi alapformát a fajunkat jellemző szaporodási törvény determinálja. Az első alapforma a gyűjtögető társadalmaké volt, ezek számára az életterük eltartóképességét a természeti adottságok határozták meg. Az eleve nagyon gyér népességeltartó képességet nem lehetett túllépni. Fajunk létszáma tehát csak úgy szaporodhatott, hogy néhány tízezer év alatt szinte minden természeti környezetben megjelent, amire rendkívül fejlett agya tette képessé. Azt, hogy hol mennyien éltek, a terület eltartóképessége határozta meg, ennek köszönhetően a jégkor vége felé annyi ember élt, amekkora területet képesek voltak belakni. Fajunk gyors szaporodási képességének köszönhetően minden térségben viszonylag nagyon gyorsan elérte a népsűrűség az eltartóképesség határát, aztán azon megállt. Ebből fakadóan nem kellett az embernek magának védekezni a túlnépesedés ellen, ezt elvégezte a természet.
A gyűjtögető társadalmakat az osztálytársadalmak követték. Ezeket termelésre berendezkedett társadalmaknak is nevezhetjük. Ezekben az életfeltételek többségét már termeléssel állították elő. Tekintve, hogy a termelés nagy többségét az élelemtermelés jelentette, indokolt növénytermelő, illetve állattenyésztő társadalmakról beszélni. Természetese ezekben is volt ipar, szállítás, kereskedelem is, de ezek a szektorok eltörpültek az élelemtermelés mögött. Az ipari forradalom után Európa nyugati térségében már voltak olyan társadalmak, amelyekben az ipar vált a legfontosabb szektorrá. Az osztálytársadalmak azért sorolhatók egyetlen társadalmi formába, mert mindegyikük alapfeladata a túlnépesedés elleni védekezés volt. Azt, hogy minden osztálytársadalom négy közös eszközt használt a népszaporulat féken tartására, már említettem korábban.
A javak termelésére épült társadalmak szükségszerűen osztálytársadalmak voltak, amelyekben egy kisebbség gondoskodott a túlnépesedés fékezéséről. Ez fakadt abból, hogy a termelő társadalmakban egyre csökkent a természetes halandóság, ami elviselhetetlen népszaporulatot jelentett volna. A nagyobb halandóságról magának a társadalomnak kellett gondoskodni.Miért kellett minden termelő társadalomnak védekezni a túlnépesedés ellen? Mert fajunk tulajdonsága, hogy az életszínvonalának javulása csökkenti a halálozást, és gyermekvállalása nem lassul le ennek megfelelő mértékben, vagyis szaporodik. Ez a spontán szaporodása meghaladja a néhány százalékot is. Márpedig könnyen belátható, hogy tartósan még a néhány tizedszázalékos népszaporulat sem viselhető el. Elég az osztálytársadalmak mintegy ötezer éves történelmét megnézni, hogy meggyőződjünk róla, a technikai fejlődés a fajunknak még az egyetlen tizedszázalékos növekedését sem volt képes elviselni.
Az, hogy a spontán növekedés milyen nagy lett volna, ha az osztálytársadalmak nem állítják meg, látható abból, hogy az első öntözéses növénytermelő társadalmakban az eltartható népsűrűség mintegy százszorosára, a pásztorkodóknál mintegy tízszeresére, a természetes csapadékra épülőnél harmincszorosára, az iparinál pedig százszorosára nőtt. Ezt a megsokszorozódott eltartóképességet azonban, a történelem tanulsága szerint, legfeljebb néhány évszázad alatt elérték az érintett térségek. Gondoljunk arra, hogy az öntözéses növénytermelés megjelenése és az osztálytársadalmak kialakulása között alig ismerünk időkülönbséget. Mind a sumér, mind az egyiptomi társadalom ugyan az azelőtt szinte ismeretlen öntözéses gabonatermelésre épült, de szinte semmit sem tudunk az új termelési mód és az arra épülő osztálytársadalom közt eltelt időről. Az első piramisok építése már kész osztálytársadalom kialakulását tanúsítja. A lakosság jelentős hányadát elpusztító járványok után is nagyon gyorsanvisszaállt a népesség az eredeti szintre, pedig az osztálytársadalmaknak a népszaporodást fékező négy funkciója meg sem szűnt, csak fékezettebben működött. Egészen közeli történelmi példa, hogy a több tízmillió emberáldozattal járó világháborúk után is milyen gyorsan visszaállt a háború előtti népesség.
Az osztálytársadalmak másik általános jellemzője az állandó túlszaporodási veszély mellett az állandó tudásfelesleg volt. Amennyire ezt mind a zsidó Ószövetség, mind a görög irodalom eleve felismerte, a nyugati társadalomtudományok előtt máig rejtve maradt. Arra, hogy miért lett a zsidó-keresztény-mohamedán vallások eredendő bűne a tudásvágy, nem keresték a választ. Pedig az a népességszaporodás féken tartásának feladatából fakadt. Az ember rendkívül fejlett agya ugyanis nem tudta elfogadni, hogy a társadalom olyan legyen, amilyen: embertelen, igazságtalan. Ez pedig szüksége és elengedhetetlen előfeltétele volt annak, hogy ne legyen elviselhetetlen a túlnépesedés.
A görög drámairodalom lényegi mondanivalója a nép számára az volt, hogy a tradíció megkérdőjelezése a legnagyobb bűn. A társadalmat el kell fogadni olyannak, amilyen. Ennek ellenére szinte folyamatosan jelentkeztek a társadalmat javítani akaró forradalmárok. Ezek utolsója, Karl Marx volt a legjelentősebb. Tanítása arra épült, hogy lehet emberséges az osztálytársadalom is, csak meg kell fogadni a tanácsait. Történelmi materializmusa ellenére nem vette tudomásul, hogy ami ötezer éven keresztül minden társadalomra jellemző volt, annak objektív oka van. Az akaratunktól független szükségszerűség. Neki sem tűnt fel, hogy az általa javasolt társadalom megvalósulása esetén sokszorosára nő a népszaporulat gyorsasága, és mi lesz annak a következménye. Marx már nem érte meg, hogy nem is kellett ahhoz szocialista, illetve kommunista egyenlőség, hogy a népszaporulat a korábbi többszörösére gyorsuljon fel. Halála óta közel háromszorosára nőtt az emberiség létszáma, ráadásul ott, ahol annak az eltartási feltételei a legkevésbé voltak adva. Marx sem gondolt arra, hogy az „igazságos” társadalomban mi lesz a rák módjára szaporodó népességgel. A tudományos és technikai forradalom sem ismerte fel, hogy a népesség növekedése eleve lehetetlenné teszi a felzárkózást biztosító társadalmi fejlődést.
A szövegrészlet Kopátsy Sándor: Új közgazdaságtan című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban!