Olaszország, Toszkána, Pienza. 1474-ben járunk, a reneszánsz időszakában. Itt élt egy sokoldalú felfedező, egy tudós, egy zseni, egy bátor innovátor. Mert Paolo Toscanellit valóban érdekelték a térképek és a világ megismerése. Sőt gyűjtötte a különleges térképeket. Toscanelli jó barátságban volt Kolumbusszal, és ő volt az, aki odaadta a felfedezőnek azt a térképet, amely megváltoztatta a világot, és évszázadokra átalakította a történelem menetét. Toscanelli ugyanis tudta, hogy a Föld gömbölyű! „A Föld gömbölyű” – ez az a mondat, amiért 130 évvel később Giordano Brunót elevenen elégették a máglyán.

Toscanelli tudatában volt annak, hogy barátja egy hosszú és nagy utazásra készül, és azt mondta neki, hogy tud egy sokkal rövidebb utat: Nem kell megkerülnie Afrikát! Induljon el nyugat felé, hogy megérkezzen Indiába. A történet innen már ismerős. Kolumbusz elindul nyugat felé, hogy felfedezze a mesés Keletet. Felfedezett egy új kontinenst, elindult a nagy földrajzi felfedezések kora, és egy hosszú távú, 500 évig tartó új atlanti világkorszak vette kezdetét. És persze Toscanelli csak egy dologban tévedett: feleakkorának gondolta a Föld kerületét, mint amekkora valójában.

Ebből a példából is láthatjuk, hogy a térképek mennyire fontosak. A térképek ugyanis képet adnak a világról annak megismeréséhez. Egy olyan képet, amelynek alapján el tudjuk képzelni a helyek és a dolgok egymáshoz való viszonyát. Ez ad számunkra stabilitást és biztonságot a világban való eligazodáshoz. Tehát azt is mondhatjuk, hogy a térképek eszközök a kezünkben, a cselekvés eszközei… És természetesen régóta azok.

A Csendes-óceán szigetvilága: Polinézia. Valahol a világtérkép két szélén eldugva helyezkedik el, és nagyjából ezer szigetből áll. Ez a Húsvét-sziget, Új-Zéland és a Hawaii-szigetek közötti terület éppen akkora, mintha Madridból Rió De Janeiróba, majd Zambiába és vissza repülnénk. Ebben az ezer szigetből álló szigetcsoportban a Kr. u. 7. században a polinéz hajósok kézzel készített, különleges térképpel fedezték fel az egész szigetvilágot.

A polinéz hajósok ugyanis ismerték a csillagok állását, ismerték a tengeráramlatokat, figyelték a madarak vonulási útvonalait, és minden egyes újonnan felfedezett szigetet egy-egy újabb kagylóval jelöltek. Ezt a tudást és ezt a térképet adták át egymásnak generációkon keresztül, és 200 év alatt felfedezték az általuk ismert egész világot. Természetesen mára már a térképekhez is más a viszonyunk. Sőt el sem indulunk a térképeink nélkül, amelyeket ma így jellemezhetünk: biztonság, automatizmus, időtávolság, gyorsabb útvonal és újratervezés.

Ha azonban ezekből a mindennapokban használt térképekből „kizoomolunk”, akkor egy rendkívül izgalmas világ tárul elénk. Azt az izgalmas világot, amely a Földünk képét, a Földünk rajzát jelenti, legjobban a térképek segítségével érthetjük meg. Megmutatunk egy olyan térképet, amelyet mindannyian ismerünk. Ez Földünk politikai világtérképe. Nagyjából 200 ország, 3 óceán, 5 kontinens és 6 szín, hogy az egyes országokat meg tudjuk különböztetni egymástól. És az az érdekes ezen a világtérképen, hogy a közepén Európa található! A térképek azért is izgalmasak számunkra, mert ha más nézőpontból közelítünk, akkor teljesen más képet kapunk. Ugyanaz a világtérkép, csak egy másik megvilágításban. Hogyan is néz ki a világtérképünk, ha nem Európát, hanem például Ázsiát és a Csendes-óceánt helyezzük a középpontba? És mit mutat az a világtérkép, amelyen nem országokat, hanem városokat jelenítünk meg?

Dinamikus térképek korában élünk egy dinamikus világban. És ennek a dinamikus korszaknak az az egyik érdekessége, hogy a térképeink nem statikusak többé, hanem elkezdenek mozogni. Például az a térkép, amely bolygónk bruttó biológiai termelékenységi kibocsájtását ábrázolja, azaz azt mutatja meg, hogyan lélegzik a Földünk január és december között. Mert minden egyes térkép „szemüvegként” működik: Ezen a „szemüvegen” keresztül nézzük a világot. De mára, mivel világunk sokkal összetettebb, sokkal bonyolultabb lett, egyre több „szemüvegre” van szükségünk, hogy megértsük az összefüggéseket, a világ gazdasági tendenciáit, a világpolitikai és geopolitikai folyamatokat. Úgy vélem, hogy ennek a megértésnek az eszköze, sőt nyelve a térkép. A 21. század egyik legfontosabb, de számomra legkülönlegesebb vizuális nyelvét a térképek jelentik. Gyerekkorom óta rajongok a térképekért. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy földrajzzal foglalkozhatom, és a legfontosabb feladatom az, hogy a térképeink segítségével láthatóvá tegyük világunk rejtett összefüggéseit.

 

A szövegrészlet Csizmadia Norbert: Geovízió I–II. – Fenntarthatóság című kötetéből származik.

A két kötetet tartalmazó díszdoboz megvásárolható a webshopunkban.