1. A közgazdaságtani gondolkodásunkat a klasszikus közgazdaságtan által bevezetett, a „gazdaság, mint gépezet” metafora határozza meg, amely a 18. században alakult ki a fizika fejlődésének nyomán. A tudományosság látszatának megteremtésének igénye miatt viszont teljesen figyelmen kívül hagyta a gazdaságban meghatározó emberi és etikai tényezőket.
  2. A gazdasági rendszerek olyan élettelen gépezetekként való kezelése, amelyek erkölcs nélküli törvényeknek megfelelően működnek, egy elképzelés, nem tény.
  3. Ennek a meggyőződésnek. – amelyet érdekes módon a piacpártiak és a piacellenesek tábora egyaránt vall – káros hatásai vannak az életre a bolygón, az emberi társadalomra és az egyénre nézve is.
  4. Ha megértjük, hogy a gazdaságok élettel telik, ezeket az ember alkotta és etikai döntéseink által formáltak, egyénileg és mint társadalom is javíthatunk a döntéseinken.
  5. A gazdaság dobogó szívként való elképzelése lehet egyidejűleg a test ellátásának jelképe, a gondoskodás, a tisztelet és az erkölcsi és lelki élet szimbóluma is. A szív, mint fizikai szerv létezése kiemeli a séma „testi” oldalát, míg kulturális szimbólumként a szeretet központjaként való értelmezése a „lelki” oldalát. Végül, a szív egyúttal a motiváció és a bátorság központja is.
  6. Az, hogy azt gondoljuk, hogy a közgazdaságtan valahogyan a gondoskodás és az etikus viselkedés ellentéte, komoly problémákat okoz a gondozási szociális munkák terén. Alulfinanszírozottá és kontraszelektálttá teszi ezeket a szakmákat, rontja a gondozás minőségét, illetve sérülékeny, alárendelt helyzetben tartja a szektort. A pénz és a szociális szektorban elvárt önzetlen gondoskodás összeegyeztethető.
  7. Értelmet és etikát a „kizárólag” pénzért végzett foglalkozásokba is lehet vinni.
  8. Bár széles körben elterjedt nézet, a vállalatokat valójában semmilyen törvény vagy egyéb piaci erő nem kényszeríti a kizárólagos profitmaximalizásásra. A legtöbb vállalatnak van mozgástere és lehetősége arra, hogy felelősségteljesebbé váljon. Ehhez viszont szintén szükség a duális gondolkodás, a gépezet retorika meghaladására, amelyben a vállalatok eredendően rossznak vannak beállítva.
  9. Ahelyett, hogy az egyes szektorokat (vállatok, nonprofit szervezetek, állam) szektorokat természetüknél fogva jónak vagy gonosznak tekintenénk, fel kell ismernünk, hogy minden emberi intézményben van lehetőség arra, hogy jót vagy rosszat tegyen. Az, ha egy szervezetet nonprofitként vagy „a köz érdekében” működtetnek, vagy a munkavállalók birtokolják, nem ad garanciát a jó indítékra vagy kimenetre. A szervezeteket az alapján kell értékelni, amit tesznek.
  10. A környezeti problémák kezeléséhez, egy élhetőbb ökológiailag fenntarthatóbb világ megteremtéséhez szintén elengedhetetlenül szükséges a gépezet metafora meghaladása.