Ez mostanság az egyik legfontosabb kérdés. Nemcsak a kollektív hatalmunk növekedett, hanem a lélekszámunk is, így az egyén egyre kisebb részét alkotja az egésznek. Nagyon könnyű csak egy porszemként vagy hangyaként látni magunkat az emberiség Földön töltött idejében. Csábító azt gondolni, hogy alig van befolyásunk arra, merre is haladunk, függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem az irány.

Ez egy teljesen valós aggodalom. Amint később bemutatom, globális szinten olyan hatalmas visszacsatolási mechanizmusok működnek, amelyek eddig képesek voltak ellenállni nemcsak egyének, de szervezetek és a nemzetállamok törekvéseinek is. Jelenleg az emberiség olyan, mintha csak a rabszolgája lenne a növekvő energia, hatékonyság és technológia komplex összejátékának, ami ráadásul egy olyan útra terelt minket, aminek az alapvető irányát egyáltalán nem vagy csak igen kis mértékben tudtuk befolyásolni. Csak egy példa: a puszta igazság az, hogy az egész világ klímavédelmi tettei eddig csak nagyon kicsi vagy épp semmilyen hatást nem értek el a növekvő globális emisszió ellenében. A még több energia és technológia lehet, hogy rengeteg jó dolgot adott nekünk mostanáig, de hirtelen nagyon is veszélyes lett nagyobb kontroll nélkül haladni tovább ugyanezen az úton. Ahhoz, hogy ezt a kontrollt érvényesítsük, a fajunknak nemcsak emelnie kell a tétet, de a játékstílusát is meg kell változtatnia.

Sürgősen új problémamegoldó eljárásokra van szükségünk a régi, egyszerűbb problémákra kihegyezett módszerek helyett. A gondolkodásmódunk megváltoztatása viszont nem lesz egyszerű – évszázadok alatt berögzült szokásokat kell megváltoztatnunk és elvetnünk.

Bizonyos szempontból úgy is tekinthetünk erre, mint az evolúciónk újra egyensúlyba hozására. A technológiai nagyszerűségünk olyan helyzetet eredményezett, hogy az élet más területein is gyorsan kell fejlődnünk. Az élet jobb lehet, mint valaha – de ehhez meg kell tanulnunk kiegyensúlyozni a műszaki zsenialitásunkat valamiféle más, de ezt kiegészítő gondolkodási képesség kifejlesztésével.

Vajon az, hogy eddig nem ragadtuk magunkhoz a gyeplőt, bizonyíték-e arra, hogy képtelenek vagyunk bármit tenni, ami a globális szinten fejtene ki hatást? Nem hiszem, de ebben a könyvben komolyan körbejárom ezt a kérdést. Fel fogom térképezni a nagy rendszerek dinamikáját, és megmutatom, hogy ezek alapján az egyén hogyan lehet igazán hasznos. Azt gondolom, hogy mindegyikünknek sokkal nagyobb hatása lehetne, mint azt általában az emberek gondolják, de ehhez sokkal jobban meg kell értenünk azt, hogy melyek azok a dolgok, amelyek tényleg változást érhetnek el, és melyek azok, amelyek nem. Meg kell tanulnunk a tetteink közvetlen és azonnali hatásain túl azt is belátni, hogy milyen hullámokat vernek távolabb, és hogy egy-egy ember, cég vagy ország tettei hogyan sokszorozódnak meg egy ilyen rendszerben ahelyett, hogy csillapodnának vagy kiegyensúlyozottabbá válnának.

 

A könyvrészlet Mike Berners-Lee: Nincs B bolygó – Kézikönyv a sorsdöntő évekhez c. könyvéből származik.