A jó ember felismeri: nincs értékesebb dolog a világon, mint egyrészről a barátok és a család társasága és támogatása, másrészről az esztétikai
élmények élvezete. Ilyen a művészet, az irodalom, a filozófia, a zene, a sport, a jó étel, a barkácsolás, a kreativitás, vagy sétálni egyet a strandon, a hegyekben kirándulni s így tovább. Mindenki maga dönti el, mi számít magasabb boldogságszintnek és mi elégíti ki ezt a vágyát. Érdekes módon ezek a dolgok vagy ingyen rendelkezésre állnak, vagy relatíve kevés pénzbe kerülnek. A jó ember meglátja a régi mondásban az igazságot: „A legjobb dolgok az életben ingyen vannak.” Ahhoz, hogy másokat is úgy tiszteljünk, mint saját magunkat, bizonyosodjunk meg arról, hogy cselekedeteink ezt a magasabb boldogságot támogatják, vagy legalább nem ártanak és okoznak fájdalmat vagy szomorúságot a világnak. Törekedjünk rá, hogy személyiségünket olyanná formáljuk, amely az arany középúton halad és mértéktartó minden tekintetben. Ennek megvalósításához bölcsességre és önismeretre is szükség van, meg kell ismernünk hát belső erősségeinket és gyengeségeinket. Az ösvényen kell maradnunk, hogy ne süppedjünk az önhittség mocsarába.

Tudatosan küzdjünk a belénk ivódott természetes félénkség ellen, amely ellehetetleníti a jó lehetőségek kihasználását, vagy rosszabb esetben gyáva tettekre ösztönöz. A másik oldalon próbáljuk meg levetkőzni a túlzott bizalmat és a lobbanékony természetet is, és ne szaladjunk fejjel a falnak vagy a biztos pusztulás felé.

A bölcsesség azt jelenti, hogy hideg fejjel és jól fel tudjuk mérni az életkörülményeinket. Tegyük fel a kérdést, hogy mi számít nekünk túlzásnak, visszafogottságnak, érzéketlenségnek, pazarlásnak, nagylelkűségnek vagy gonoszságnak. Ami az egyik embernek túlzás, az a másiknál még bőven a mérsékelt kategóriába tartozik, s ugyanígy van ez a nagylelkűséggel és a pazarlással is. Minden a saját állóképességünk és egyedi tulajdonságaink függvénye.

Ne feledjük: jónak lenni nem egyenlő a kedvességgel. Egy kedves ember, aki sokaknak szimpatikus és sokat adakozik, például lehet kevésbé
erkölcsös, mint aki kevesebbet ad, de sokkal önállóbb, annak ellenére, hogy nem egy adakozó típus. Olyan sok mindent lehet még elmondani a jóságról és annak vetületeiről. Ott vannak például az olyan divatjamúlt értékek, mint az önbizalom, önszeretet, merészség, egészséges önbecsülés, higgadtság, méltóság és tisztelet. Különösen a mai modern világban nagyon nagy hangsúlyt kap a sajnálat, az önsajnálat, az érzelmi túlfűtöttség, a kifogások keresése és mások hibáztatása, valamint a pazarlás, s még hosszan lehetne folytatni a sort. Röviden összefoglalva, küzdjünk azért, hogy nemes és önzetlen legyen a lelkünk. Takarékoskodjunk a könnyeinkkel, mint ahogy az erős Ahab is tette. Ha mégis sírva fakadnánk, az okkal történjen. Az élet kemény, s szinte lehetetlen jó embernek lenni, hacsak nem vagyunk a magunk módján érzelmileg erősek. A türelem legalább olyan nagy erény, mint amennyire hajlamosak vagyunk azt alábecsülni.

Nem kell buddhistává válnunk, hogy jó emberek legyünk, de sokat tanulhatunk a vallás követőitől a helyes életvitelről. Arisztotelész arany középútja és Buddha középútja nagyon sok hasonlóságot mutat. Azzal pedig nem ártunk senkinek, ha feltűzzük szobánk falára a nyolcrétű ösvényt, és megpróbálunk értékei szerint élni: megértés, szándék, tapintat, tisztelet, illendőség, lelkesedés, tudatosság és koncentráció.

Erkölcsileg jó hűnek lenni magunkhoz, hiszen szabad, autonóm lények vagyunk, aki saját maga felel tetteiért. A hitelesség pedig azt jelenti, hogy teljes mértékben felelősséget vállalunk a tetteinkért. Azt is jelenti, hogy megbirkózunk minden új helyzettel, függetlenül attól, hogy mi választottuk-e vagy sem. Aki hiteles, az ahelyett, hogy siránkozna és azt kívánná, bárcsak valaki más lenne vagy valahol máshol lenne, elfogadja a helyzetet, és megpróbál a lehető legtöbbet kihozni belőle, határozottan kezelve minden körülményt. A hiteles ember realista, mindig készen áll megküzdeni bármivel, amit az élet az útjába sodor. Az ember ritkán segít magán vagy másokon azzal, ha tétlen, elrugaszkodik a valóságtól, vagy folyton panaszkodik.

A hitelességhez el kell engedni a sajnálkozást, mert a sajnálkozás azt jelenti, hogy nem tudunk azonosulni magunkkal, és a múltat szeretnénk megváltoztatni. Ahelyett, hogy sajnálkoznánk múltbéli cselekedeteinkkel kapcsolatban, tekintsünk rájuk tapasztalatként, amely erősebbé és bölcsebbé tett. Tartsuk észben, hogy noha nem lehet a múltat mint olyat megváltoztatni, a múltbéli tapasztalatokat újra lehet értelmezni, ha pozitív dolgot hozunk ki belőlük. A hitelesség azt is jelenti: ellenállunk a rosszhiszeműségnek. Ez ugyanis pont az ellentéte. A rosszhiszemű ember nem vállalja a felelősséget magáért és azért, amit tesz. A rosszhiszeműség hétköznapivá teszi a gonoszságot azon átlagemberek számára is, akik alapból nem támogatnák a gonosz cselekedeteket, ha maguk dönthetnének.

 

A szövegrészlet Gary Cox: Hogyan legyünk jók? című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.