Sok nevezetessége közül az a leginkább közrebocsátható, hogy neki sikerült 1970-ben létrehoznia a Naprendszer leghidegebb pontját. Nálunk mindig újságszenzáció, ha valaki valami furcsasággal világrekordot állít fel, és bekerül a Guinness-rekordok Könyvébe. Kürti világrekordját már csak egymilliomod fokkal lehet túlhaladni. Számomra sokkal fontosabb és időszerűbb, amit az atomenergia jövőjéről mondott: „Mi lesz, ha a 21. században kimerülnek a kőolaj- és földgáztartalékok? Atomenergia lesz a domináló energiaforrás, talán a napenergia is ad egy kis hozzájárulást. […] A nagy atomerőműveket vízpartra lehet telepíteni, vagy akár tengerbe. A bennük termelt hidrogént csővezetéken szállíthatják a szárazföld belsejébe.”
Ezzel kapcsolatban Gábor Dénes pedig ezt írja: „Az ipari civilizáció fennmaradásának első föltétele, hogy legyen elegendő energia. A szélenergiát és a napenergiát nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. A szélenergia ritka falusi települések számára szóba jöhet a langyosabb éghajlatok alatt, de túl kevés a mai túlnépesedett világunk számára. A napenergia nagyon vonzónak tűnhet mindaddig, amíg gazdaságilag utána nem számolunk. […] A vízi energia sok szempontból ideális. Sajnos, bolygónk teljes vízenergia teljesítménye mindössze félmillió megawatt. Ennyi a jelenlegi villamosenergia-fogyasztás, ezért a vízi energia nyilván elégtelen a jövő igények kielégítésére.” „Az óceánokban van annyi nehézhidrogén, ami bármilyen tékozló fogyasztás esetén is millió éveken át képes volna ellátni az emberiséget.” A tudósok tehát nem az új technika miatt aggódnak, hanem az embereknek az új technikákkal szembeni félelme miatt. Az ember a jelenkor fejlett világában háromszor hosszabb ideig él a technikának köszönhetően, mégis a technikai haladástól félti az életét. Ma az élet meghosszabbításának az a szűk keresztmetszete, hogy az emberek többsége nem hajlandó vigyázni az egészségére, sokat eszik, keveset mozog, élvezeti cikkeket fogyaszt.
Kürti Miklós másutt: „Ebben az időben [1928–1931] Berlin volt a tudományos világ központja. Rendszeresen eljártam a fizikai kollégiumokra. Laue kollégiumán nyolc-tíz Nobel-díjas ült az első sorban. A második sorban ült a többi professzor, a harmadik sorban pedig olyan talentumok, mint Lánczos Kornél, Szilárd Leó, Wigner Jenő. Fantasztikus volt a szeminárium légköre.” A Guinness-rekordok Könyvében ez volna az emberiség történetében elért legnagyobb szellemi értékkoncentráció, azaz a legfontosabb rekord, amely megismételhetetlen. Pedig meg sincs ott említve.
A szövegrészlet Kopátsy Sándor: A magyar marslakók titka című könyvéből származik.
A kötet hamarosan megvásárolható a webshopunkban.
