Az amerikai tengerészgyalogságban a fiatal tisztek kiképzéskor ezt tanulják: „A ti fegyveretek a rádió.” Más szóval: ők nem puskákkal, pisztolyokkal és szuronyokkal fognak harcolni. A rádió az ő fegyverük, mert ők mint tisztek a többi katona irányítása révén harcolnak. Ugyanez az állítás igaz minden menedzserre is. A szervezet – legyen az egy csoport, egy osztály vagy egy egész testület – felerősíti az általunk meghozott döntések hatását. Ezért is sarkall az első kérdés arra, hogy alaposan gondoljuk végig az érdekmentes és tiszta következményeit annak, hogy mit is tehetünk, amikor egy szürkezónás-problémával szembesülünk. Ez akár észszerűnek is tűnhet, hiszen természetes, hogy végig kell gondolnunk a döntéseink következményeit. Mindenkinek ezt kellene tennie. Ám ennek ellenére az ilyesfajta reakció még a tapasztalt, sikeres menedzserek számára is megtévesztő lehet. Hogy ezt megértsük, tekintsünk át egy 1996. évi eseménysorozatot, melynek következtében a szóban forgó év végén szokatlan módon egy amerikai vállalatvezetőből lett nemzeti hős.

A vállalatvezetőt Aaron Feuersteinnek hívták. Cége, a textíliákat készítő és értékesítő Malden Mills, a Polartec anyag kifejlesztéséről volt ismert. 1996 decemberében, miközben Feuerstein és a családja a vállalatvezető hetvenedik születésnapját ünnepelte, sürgős telefonhívás érkezett. Malden Mills fő üzeme lángokban állt. Feuerstein autóba szállt, és a Bostontól északra található cég felé vette az irányt. Már akkor megpillantotta a lángokat, amikor még több mérföldnyire járt az üzemtől. Mire odaért, a létesítmény izzó pokollá változott, ami Drezda II. világháború alatti bombázására emlékeztette.

A tűzvész miatt Feuerstein komoly szürkezónás-döntés elé került. Nem tudta, hogy mennyi kártérítést fog fizetni a biztosító. Nem tudta, hogy mennyi üzletet fog elveszíteni a versenytársakkal  szemben az újjáépítés alatt. Nem tudta, hogy a Malden Mills egyáltalán fenn tud-e maradni, ha újjáépíti a New England-i textilüzemet, mert az ágazat nagy része a termelést már alacsony bérszínvonalú ázsiai országokba helyezte át. Feuerstein azt sem tudta, hogy ő-e a megfelelő személy arra, hogy a céget a következő életszakaszba vezesse.

Mindezen bizonytalanságok ellenére Feuerstein szinte azonnal személyes kötelezettséget vállalt a teljes létesítmény újjáépítésére. Elhatározása értelmében az új üzem a legkorszerűbb technológiával és ugyanazzal a munkaerő-állománnyal fog működni. A 400 millió amerikai dollárt meghaladó költségekből a biztosítás 300 millió dollárt fedezett, a fennmaradó összeg finanszírozását Feuerstein pedig bankhitelből tervezte megvalósítani. Azt is bejelentette, hogy az újjáépítés alatt is fizetni fogja a munkások bérét, akkor is, ha épp nincs munkájuk. Ezek voltak azok a döntések, amelyek Feuersteint a nemzeti hírnév felé repítették.

Egy olyan időszakban, amikor sok amerikai munkahely kiszervezésére került sor, Feuerstein határozottan elkötelezte magát az amerikai dolgozók és nehézségekkel küzdő közösségeik mellett, melyekben legtöbbjük élt. Feuerstein széles körű médiafigyelmet és számos tiszteletbeli címet kapott, 1997-ben pedig meghívták Clinton elnök országértékelő beszédére. Néhány évvel később azonban a Malden Mills csődöt jelentett. Új tulajdonosok és menedzserek vették át a vállalat irányítását, de a működés sosem állt helyre.

Szomorú, szinte tragikus irónia rejlik ebben az esetben. Ha ismertük volna Aaron Feuersteint, a legtöbb emberhez hasonlóan valószínűleg mi is úgy tekintettünk volna rá, mint egy nagylelkű, melegszívű, őszinte egyénre. Vagyona és kora ellenére szerényen élt és szorgalmasan dolgozott. Amikor egy újságíró megkérdezte Feuersteintől, hogy szeretné-e, ha több pénze lenne, azt válaszolta, hogy „mihez kezdenék vele? Többet ennék”? A tűzvész után Feuerstein tényleg csak azt szerette volna tenni, ami a munkásai, a munkások közösségei és a vállalat számára a legjobb. Másképpen fogalmazva: azt gondolta, hogy az újjáépítésről szóló döntés a megfelelő következményeket fogja eredményezni, de az ehelyett Malden Mills csődjéhez vezetett. Feuerstein személyisége, elhivatottsága és önzetlensége nem érte el a célját. Most úgy tűnik, hogy ennek oka az volt, hogy Feuerstein nem alkalmazta az első nagy humanista kérdést.

A Mi jellemzi az érdekmentes és tiszta következtetéseket? kérdés arra kér, hogy széleskörűen és mélyrehatóan gondolkozzunk el a lehetőségeink valamennyi következményén. Minek az átgondolására kérte Aaron Feuersteint? Mitől olyan fontos ez a kérdés, és hogyan tudjuk eszközként használni a döntéshozatal során, amikor szürkezónás-problémával kell szembenéznünk?

 

A szövegrészlet Joseph L. Badaracco: Menedzsment a szürke zónában című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban és Bölcs Várban található könyvesboltunkban!