Kevés országra irányul akkora figyelem és érdeklődés, mint Kínára, és kevés ország gazdasági és politikai folyamatai generálnak ennyire szélsőséges érzelmeket és nézeteket. Kína elmúlt évtizedekben tapasztalt extrém ütemű felzárkózása alapvetően két domináns irányt rajzol ki a gazdaság jövőbeni alakulására irányuló véleményekben. Ez egyik iskola szerint Kína felemelkedése során “maga alá gyűri” a világot, míg mások amellett érvelnek, hogy Kína gazdasága olyan mértékben torzult, hogy összeomlásra, de legalábbis összehúzódásra van ítélve.

Ezek a szélsőséges vélemények sokkal inkább érzelmeket tükröznek, nem pedig a jelenség racionális, kínai sajátosságokat is figyelembe vevő vizsgálatán alapulnak. Először is Kína nem egy “normális” gazdaság, és soha nem is volt az. Majdnem négy évtizeden keresztül évente átlagosan közel 10%-os ütemben nőtt a gazdasága, amellyel fejlődő országok között elsőként nagyhatalommá vált. Ha eddig is megcáfolta a közgazdasági racionalitásokat, akkor miért ne tenné ezt a jövőben is? Kínának számos, a konvencionális elméletek szerint veszélyes és destabilizáló társadalmi-gazdasági problémával kell megküzdeni, ugyanakkor ezek közül jónéhány nem tehertétel, hanem Kína növekedésének alapkövét, vagy a sikeres gazdasági átalakulás indikátorát jelenti.

A kiegyensúlyozatlan növekedés sokkal kevésbé kockázat, mint egy sikeres iparosodási folyamat jele. A dinamikusan növekvő adósságszint a pénzügyi rendszer elmélyülését, semmint a felelőtlen költekezést jelzi. És ami talán a legmeglepőbb, hogy a korrupció Kínában nemhogy nem gátolta a növekedést, de kifejezetten elősegítette azt, legalábbis eddig.

Az, hogy Kínát ekkora érdeklődés övezi nem meglepő, hiszen a gazdasági felemelkedése – amelyet a mainstream nyugati receptektől eltérő modellel ért el – immáron a globális erőviszonyok átrendeződéséhez vezetett, és mint a globális gazdasági termelés negyedét kitevő gazdaság, gazdasági, külpolitikai lépései és változásai alapvetően befolyásolják a globális folyamatok alakulását. Az ugyanakkor, hogy ezek a vélemények miért különböznek ennyire, már kevésbé egyértelmű. Létezik olyan álláspont, amely szerint a Kínával foglalkozó szakértők, közgazdászok esetében a véleménykülönbségek hátterében a közös, illetve megfelelő elemzési keretrendszer hiánya áll, ugyanis Kínára nem húzhatók rá sem a szocialista gazdasági modell elméletei, és bár gazdaságának működése közelebb áll a piaci alapú gazdaságok működéséhez, ebbe a keretrendszerbe sem illeszthető be teljes egészében.

Ugyanígy nem alkalmazhatók rá a fejlődő országok gazdasági fejlődését leíró modellek sem. A közvélemény számára pedig az ország mérete és regionális diverzitása miatt nehéz a helyes következtetések levonása; a területi és térbeli tényezők ugyanis olyan irányban és mértékben befolyásolják a gazdasági folyamatokat, amelyet a klasszikus makroökonómiai indikátorok csak korlátozottan tudnak megragadni. Ez sokszor általánosításhoz és leegyszerűsítéshez vezet, amely az érzelmi tényezőkkel kiegészülve Kína gazdasági folyamatainak teljes félreértelmezéséhez és félreinterpretálásához vezet.

A kép forrása: http://asiaexpertsforum.org/dr-yukon-huang-misconceptions-chinese-economy/