Az ő életrajzának ismertetését Marx György így kezdi el: „A 20. század elejének Budapestje, amibe Jancsi megszületett, egy kis közösségben fényes tudósok, írók, zenészek, kivándorolt milliomosok olyan kiemelkedő generációját hozta létre, amire az olasz reneszánsz városállamai óta nem volt példa.”  Ehhez az én társadalomtudós logikám kiegészítő indoklást kíván. Az olasz városállamok reneszánsza akkor született, amikor ezek a városok még a csúcson érezték magukat, de a talaj már csúszni kezdett alóluk, érlelődött a válságuk. A Földközi-tenger jó kétezer év után ekkor szűnt meg a fejlett világ közepe lenni. A világgazdaság súlypontja átterelődött előbb Ibériára mint már az Atlanti-óceán vonzásterületére, Spanyolországra és Portugáliára, majd egyre inkább Északnyugat-Európára, mindenekelőtt Németalföldre és a Hanza-városokra. Márpedig a hanyatló gazdaság mindig a szellemi célok felé hajtja a tehetségeket. Ha továbbra is Itália maradt volna a világ közepe, akkor a reneszánsz kultúra nagyjainak többsége talán kereskedő marad, és a gazdagság kényelmében él tovább.

Ez történt a századforduló Közép-Európájával is. A 19. század második felére a vasút már feltárta Európa keleti felének mezőgazdaságát, ami ennek köszönhetően komparatív előnyt élvezett addig, amíg be nem köszöntött két hatás. A gőzhajózás és Amerikában a vasúti hálózat, a belvízi utak feltárása, majd a hűtőhajók elterjedése Nyugat-Európa piacaira olcsóbb termelési forrást és szállítási lehetőséget jelentett, mint a még mindig alapvetően agrárjellegű és félfeudális Közép- és Kelet- Európa. A közben megvalósult agrártechnikai forradalom a már iparosodott országokat, azaz az agrártermékek korábbi felvásárlóit tette a legolcsóbb, a leghatékonyabb mezőgazdasági termelőkké.

Ugyanakkor ez az agrártechnikai forradalom a társadalmi elmaradottság és a tőkehiány miatt Közép- és Kelet-Európában késett. Ennek következtében nagyon gyorsan elveszett Magyarország mezőgazdaságának korábban élvezett komparatív előnye az agrárszektorban. A századforduló idején még múltjához képest gazdagon élt nemcsak az ország feudális előjogait megőrző arisztokrata és dzsentri réteg, de a már polgárosodottak is. A gazdagság megtartásának a feltételei azonban már megszűntek. Vagyis Európa keleti felének, így Magyarországnak is a helyzete hasonló volt a reneszánsz kori Itáliával. Nemcsak a relatív helyzete romlott meg, de a korábbi szint sem volt már tovább fenntartható.

De kereshetjük másutt is a példákat:

  • Franciaország akkor lett a nyugati világ központja, amikor gazdasági szerepe Angliához képest katasztrofálisan meggyengült. Párizs ekkor lett a világ szellemi fővárosa.
  • Németország akkor indult el felfelé, amikor Napóleon megalázta. Ezt követően a német szellemi élet száz éven keresztül felfelé ívelt.
  • Oroszország akkor élte művészetének és a tudománynak a virágkorát, amikor vészes lemaradása elindult. Az orosz irodalom és a zene már a hanyatló Oroszországban emelkedett a világ élvonalába.

 

A szövegrészlet Kopátsy Sándor: A magyar marslakók titka című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.