Nagy Sándor igazi történelmi rejtély. Húszévesen, két év alatt egyesítette az ókori Görögországot. Meghódította Kis-Ázsiát, Egyiptomot, Mezopotámiát, a Közel-Keletet, a Perzsa Birodalmat, Afganisztánt, és elfoglalta India jelentős részét. Tíz éven át szüntelenül háborúzott, miközben tízezer mérföldet tett meg hadseregével. Korának leggazdagabb embere volt, több tucat új várost alapított, tízezer katonája nevét tudta fejből. A történelem egyik legnagyobb katonai vezetője volt, mellette király és gyakorló orvos. Mi volt Nagy Sándor titka, tanulhatunk-e valamit belőle?
Szerzőnk szerint – aki elismert amerikai stratégiai tanácsadó, egyetemi professzor és megszállott Nagy Sándor-kutató – a rejtély mögött egyszerű vezetési módszerek állnak, amelyek a mai üzleti és politikai életben egyaránt sikerrel alkalmazhatók. A legfontosabb, hogy amikor egy megoldhatatlan problémával állunk szemben, akkor fogalmazzuk át, és teremtsünk egy új problémát, amelyet már képesek vagyunk megoldani.
A macedón hadsereg már kétszer is legyőzte a perzsákat, de tovább kellett üldöznie a perzsa királyt a birodalom belseje felé, különben visszatér Dareiosz, és kezdődhet minden elölről. Igen ám, a hadsereg utánpótlását azonban csak vízi úton lehetett megoldani, ahol a perzsa flotta hatalmas fölényben volt a görög hajókkal szemben. Megoldhatatlan feladat előtt álltak: kétszáz nagy hajót kellett volna építeni, kiképezni a legénységet, erre viszont nem volt idő. Ha nem üldözik az ellenfelet, az erőt gyűjt, és visszatér, a tengeren ugyanakkor nem kapnak utánpótlást. Le kell győzni a perzsa hajóhadat, ehhez viszont nincs flotta. Mi a megoldás? Meg kell keresni az ellenfél gyenge pontját, és ott kell támadni.
Mi a flotta gyenge pontja? A friss ivóvíz, mert a hírszerzés jelentése szerint a perzsa hajók legénysége a perzselő hőségben két napnál többet nem bír ki friss ivóvíz nélkül, amelyet csak a szárazföldről kaphatnak meg. A flottát tehát a szárazföldön kell legyőzni, és a tengeri csatát szárazföldi ütközetté kell alakítani. Hogyan? A macedón hadsereg kétnapi hajózásra minden forrást, tavat, folyót elfoglalt, illetve megmérgezett, de ekkor még mindig ott volt Türosz szigete, ahonnan a perzsák a legtöbb friss vizet vették. Türosz pedig bevehetetlen volt, a perzsák korábban már 13 évig ostromolták, sikertelenül.
Újból ugyanaz a probléma: tengerről lehetne bevenni, bár ez a sokkal erősebb perzsáknak sem sikerült, és nincs hozzá flotta. A megoldás: Nagy Sándor feltöltette a sziget és a szárazföld közötti egy kilométeres tengerszakaszt, majd immár szárazföldi ostromban bevette a szigetet. Hét hónapig tartott a feltöltés, az erőd két hét alatt esett el. Az eredeti probléma után (tengeri ütközetben nem lehet győzni) az új problémát (szárazföldi csata) már könnyedén megoldották. Nem kevésbé szellemes Nagy Sándor utolsó nagy csatája Indiában. Már sikerült átkelnie egy nagy folyón, de vele szemben állt egy négyszer erősebb indiai hadsereg, amelyben kétszáz harci elefánt megoldhatatlan feladat elé állította a macedónokat. Erősségük a falanxok mellett a lovasság volt, úgy nyertek sorozatban csatákat, hogy a falanxok szorították az ellenfelet, majd a lovasság pörölyként szétzúzta.
A lovak azonban nem állhatták az elefántok szagát. Amint megérezték az elefántokat, levetették a lovasokat. Hogyan lehetne legyőzni az ellenfelet, ha épp azt nem vethetjük be, amivel győzhetnénk? Megint a hírszerzés révén a macedónok rájöttek arra, hogy az ellenfél gyengéje éppen ott van, ahol az ereje: az elefántoknál. A harci elefánt csak a mahútra hallgat, aki ötéves gyerekként kezdi gondozni, mindenki mást megtámad és agyontapos. Hogyan lehet elszabadítani az elefántokat? A macedón sereg elhagyta a falanxformát, vékony sorban állt fel, ezért az indiai hadsereg is hosszú sort vett fel, ahol az elefántokat a gyalogosok közé állították. Ekkor jöttek az íjászok, egy perc alatt végeztek a mahútokkal, majd kilőtték az elefántok szemét, amelyek őrjöngve rontottak az indiai hadseregre.
Az ellenfél legerősebb fegyverének leggyengébb elemét kellett támadni, és az eredeti probléma helyett (elefántok elleni lovas csata) egy új problémát (lovasság nélküli gyalogos ütközet) oldottak meg, teljes sikerrel. Korunkban a sikeres üzletember, politikus a megoldhatatlan problémát átfogalmazza, végül így győz ahelyett, hogy megnyerhetetlen ütközetekbe bonyolódna.
(2002)
Palackposta
Ma is vannak „megoldhatatlan” problémáink itthon, Magyarországon. Ennek lényege a 2020-tól folyamatos válságkezelés, amely nem ad időt, pénzt, energiát a hosszú távú megoldások kidolgozására és elindítására. Sok válságot kell egyszerre kezelni, a kormányzati erő szétforgácsolódik. Az energiafüggőség csak több év szívós és költséges átalakításaival oldható meg, a folyó fizetési mérleg hasonlóan, a költségvetési hiány újbóli 3% alá szorítása is szinte megoldhatatlannak tűnik, az infláció letörése az évtized egészének a kihívása, az lakásépítések 30-35 ezres szintjének újbóli elérése is szinte lehetetlen, tehát az EU-átlag gyors, 2030-as elérése sem reális. Különösen nem valószerű, hogy 2030-ra legyünk az EU legjobb öt országa között az életminőség, az életszínvonal és a munka terén. Ideje tehát átfogalmazni a feladatot. 2010-ben ezt tettük, mert pont olyan eszközöket használtunk az akkori válság kezelésére, amely egyáltalában nem volt kisebb, mint a mai, amilyenek a hosszú távú célok elérésre is alkalmasak voltak. A teljes adóreform, a nyugdíjrendszer átalakítása, a munkahelyvédelmi akció, a hitelezési fordulat, a bankok jegybanknál tartott pénzének átterelése az állampapírpiacra és a hitelezésre, a svájcifrank-hitelek kivezetése, a pénzügyi rendszer versenyképességének erősítése és még egy sor más lépés. Lényegük, hogy egyszerre tették rendbe a költségvetést, indították újra a gazdasági növekedést, ami már felzárkózási pályára állította a gazdaságot, és őrizték meg a politikai stabilitást. Ma is lennének ilyen „kettős” eszközök, amelyek egyszerre jók a mai válságok kezelésére, és indítanak be olyan kedvező gazdasági folyamatokat, amelyek fenntarthatóvá teszik a felzárkózást. Minden fejben dől el, használjuk a fejünket!
(2022)
A szövegrészlet Matolcsy György: Olvasó-Napló II. című könyvéből származik.
A két kötetet tartalmazó díszdoboz megvásárolható a webshopunkban.
