Az egyik legfontosabb tanulás az életben az, ha annak tudatában és elfogadásával élünk, hogy a dolgok bármikor széteshetnek. Az én napi gyakorlatom és fogadalmam az, hogy megtalálom magamban a hálát mindazért, amim jelenleg van, és hogy nem veszem ezeket a dolgokat maguktól értetődőnek. Erre hívok mindenkit. A változás lehet fájdalmas és ijesztő, de lehet lelkesítő is. Az egyik legfontosabb dolog az életben az, hogy elengedjük azt a késztetést, hogy mindent tudni akarjunk. Nem tudjuk, hogy ami történik, egy történet vége vagy egy csodás új kaland kezdete.

A változás nehéz és kaotikus tud lenni. De ha nem változunk együtt a változással, az fájdalmasabb, mintha szembesülünk vele, és új tervet dolgozunk ki magunknak. Talán hosszú távon kiderül majd, hogy a változás a javunkat szolgálta-e. Esetleg annak megváltoztatására kényszerít, ahogy viselkedünk, kommunikálunk, vagy ahogy éljük az életünket. Lehet, hogy jobb emberré leszünk általa. Lehet, hogy idővel fejlődés és kibontakozás származik majd belőle. Beleragadhatunk a szétesésbe, vagy dönthetünk úgy, hogy szembenézünk a félelemmel, hogy utána ismét „összeállhassunk”. Én megtanultam elfogadni ezt a kaotikus köztes állapotot. Azelőtt nagyon fekete-fehér voltam, de aztán minden nap emlékeztettem magam, hogy a kettő között ott a szürke is, és hogy nem fogom minden egyes nap szuper jól érezni magam – ami rendben van, és ebből kell kihoznom a legtöbbet.

Gyakran mondom azt az ügyfeleimnek, hogy az élet olyan, mint egy játszótér. (A bonbonosdoboz hasonlat nekem nem elég dinamikus!) Sok különböző mászóka van, ahogy az életben is sok lehetőség áll a rendelkezésünkre. Eltölthetünk több időt az egyikkel, amelyik kényelmes, aztán dönthetünk úgy, hogy leszállunk róla, akkor is, ha ez ijesztő: elválunk, új munkába vagy vállalkozásba kezdünk. Az is lehet persze, hogy éppen nagyon élvezzük a jó kis mászókánkat: egy jól menő munkát, kényelmes házasságot, szép helyen lévő otthont, de hirtelen lepottyanunk róla, vagy a mászóka összeomlik: ilyen például a COVID–19, az életközepi válság, egy váratlan egészségügyi probléma vagy egy erdőtűz. Nem kell otthagynod a teljes játszóteret csak ezért, mert az egyik mászókáról le kellett jönnöd. Van ott még több is, amit még nem próbáltál.

Ne feledd: mindig van választásod. Sohasem vagy megrekedve. Lehet, hogy a következő lehetőség sem fog örökké tartani. Azt javaslom, próbálj meg megbékélni ezzel a bizonytalansággal. Ne engedd, hogy a félelem megbénítson. A félelem egy természetes, zsigeri, nagyon erős emberi érzelem. Jelzi a veszélyt, hogy bajunk eshet fizikailag vagy pszichésen. A kiváltója lehet nagyon is valós fenyegetés vagy pusztán képzelt veszélyek. Nagyon szeretem James Leslie Payne betűszavát – FÉLSZ: Fenyegető Érzelmek Látszata Szorongat –, rendszeresen használom, ha a hétköznapokban félelmet érzek, és az elmém a régi negatív gondolatokat kezdi közvetíteni. Számomra például rettenetesen félelmetes nagy közönség előtt beszélni. Pedig a félelmemnek nincs is valódi alapja. Idővel megtanultam ellentmondani neki, és a bénító félelmet valamiféle izgatottsággá változtatni. A létfenntartási ösztön képes megvédeni minket múltbeli hibák megismétlésétől és a fájdalomtól, de az örömöt és a teljes mértékben megélt élet lehetőségét is elveheti tőlünk.

NÉGY LÉPÉS A FÉLELEM MEGSZELÍDÍTÉSÉHEZ:

  1. Nézz magadba, és erősítsd meg magad! – Amikor félsz, ideges vagy, vagy szorongsz, vizsgáld meg, hogy valójában mitől félsz. Az elutasítástól? Értéktelennek érzed magad? Vagy félsz attól, hogy a dolgok akár igazán jók is lehetnének? Azonosítsd, hogy mi áll a félelmed mögött, ismerd el a jelenlétét, aztán fogd kézen. Beszélj magadhoz biztatóan a tükörben arról, hogy megérdemled a boldogságot, hogy képes vagy megcsinálni, és hogy nagyon jól fog menni.
  2. Tekintsd át a lehetőségeket! – Írd össze a lehetséges pozitív és negatív kimeneteleket ahhoz az esethez, ha a félelem ellenére mész az elképzeléseid felé, aztán csinálj egy ugyanilyen listát annak a lehetséges következményeiről, ha minden marad a régiben.
  3. Cselekedj! – Cselekedhetsz a félelem ellenére is – a világ nem fog a fejedre omlani. Buddha azt mondja: „A kancsó apránként telik meg, egyik csepp a másik után.” Hívd fel, akit fel kell hívnod, próbáld ki azt az új dolgot, merészkedj ki a világba.
  4. Ünnepelj! – Azt, hogy élsz, hogy mozdulsz, hogy a dolgok továbbra is változnak körülötted, ahogy a gyógyulásod útján elindulsz. Ha táncba mész a félelemmel, egy lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy újra egésznek érezd magad.

Minden, amire vágysz, a félelem túloldalán vár.

 

A szövegrészlet Shannah Kennedy: Legyen B terved! című könyvéből származik.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.