Európa gazdasági válsága nyilvánvalóvá tette, hogy az egyes tagállamok rossz gazdálkodása ellehetetlenítheti a nagy közös cél, a gazdasági növekedés elérését. A növekedés szekerét azonban mindenkinek és ugyanabba az irányban kell húznia. A tagországok egyéni erőfeszítéseit egy évente ismétlődő gazdaságpolitikai koordinációs eljárás, az úgynevezett európai szemeszter hivatott összehangolni. A költségvetési hiány kezelhető szintentartása a jó gazdálkodás egyik ismérve. A költségvetési fegyelem betartása érdekében 2011-től kezdődően minden évben tavasszal egy, a következő évekre előretekintő gazdasági és pénzügyi tervet kellett Brüsszelbe eljuttatni.

Az eurózónához tartozó tagországokét stabilitási, a zónán kívül álló országokét pedig konvergenciaprogramnak hívják. A költségvetés rendbetételére irányuló intézkedések alkalmasságáról – a benyújtott dokumentumok alapján – az Európai Bizottság döntött. Ha szükségét látta, akkor az egyes országok számára a következő 12–18 hónap teendőire ajánlásokat is megfogalmazott. A Széll Kálmán-terven alapuló konvergenciaprogram az uniós követelményeknek megfelelő részletezettséggel és számításokkal alátámasztva, határidőre megérkezett Brüsszelbe. Ebben szerepeltek azok a Magyarország megújítására vonatkozó intézkedések, amelyek a foglalkoztatás növelése, a gazdasági növekedés erősítése, az ország versenyképességének javítása, valamint az államadósság csökkentése érdekében elengedhetetlenek voltak.

A program számszerűsítette a reformintézkedések költségvetésre vonatkozó pozitív hatását, amely a 2012-es évre a 2,5 százalékos, a 2013-as évre pedig a 2,2 százalékos hiánycél tartására szolgált biztosítékul. A konvergenciaprogram lényege volt ez. Az unió bizottságának értékelése június első hetére volt várható. Ezzel szemben a tervet illető lesújtó véleményüket a sajtón keresztül már május közepén megszellőztették. Megüzenték, nem hiszik, hogy a Széll Kálmán-tervben meghirdetett intézkedéseket végre lehet hajtani. Ezért szerintük 2012-ben és a rákövetkező évben a hiány megint 3 százalék fölé kúszik majd. A 2011-es évvel kapcsolatban is fanyalogtak: a válságadók kivetését és a magánnyugdíjpénztári vagyon bevonását úgy értékelték, hogy azok egyrészt csak rövid távon adnak segítséget a költségvetésnek,másrészt ezekkel kizárólag az igazi szerkezeti problémák elfedése történik meg. Következésképpen, még ha a hiány 2011-ben 3 százalék alá csökken is, akkor sem biztos, hogy a Magyarország ellen indított túlzottdeficit-eljárást leállítják 2012-ben. Állították mindezt azok után, hogy a magyar kormány a 2011- es költségvetésen belül már februárban egy 250 milliárd forintos stabilitási alap létrehozásáról döntött.

Éppen azért, hogy az egyszeri – például a magánnyugdíjpénztárakból származó – bevételek nélkül számolt 3 százalék alatti 2011-es hiánycélt semmilyen körülmények között ne kelljen módosítani. A megküldött konvergenciaprogram azt is leszögezte, a deficitcélok akkor is elérhetőek lesznek, ha a Széll Kálmán-tervtől és az Új Széchenyi Tervtől várt növekedési többlet pozitív hatását csak lassabban fejtené ki. Ez megjelent abban a dokumentumban is, amelyet Brüsszel megkapott: „A kormány elkötelezte magát az itt meghirdetett deficitpálya mellett, és kész további lépéseket tenni, amennyiben azok veszélybe kerülnének.” A Bizottságnak fel is ajánlotta a kormány, üljenek le, és vitassák meg program azon pontjait, amelyeket problémásnak tartanak. Sajnos, ezzel a lehetőséggel Brüsszel nem kívánt élni. Ehelyett a bizottsági értékeléseket és ajánlásokat június elején nyilvánosságra hozták – váratlanul. Időt sem adtak arra, hogy azokról a június végi uniós csúcstalálkozó előtt a tagállami szakértők és a döntéshozók esetleg érdemi vitát folytassanak. A bizottsági értékelés Magyarországot több ponton is kritikával illette. A vádakra Matolcsy György egy határozott hangú levélben reagált.

„Jelen levelem célja, hogy kifejezzem súlyos aggályaimat az Európai Bizottság Európai Szemeszterben tanúsított eljárásával, különösen a magyar program értékelésének tartalmi elemeivel kapcsolatban.”

A fő vádpontra válaszolva, miszerint a magyar dokumentum kevés strukturális reformlépést tartalmaz, a nemzetgazdasági miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaságpolitika nem rövid távú fiskális kiigazításban gondolkodik. Magyarország elkötelezett a Széll Kálmán-terv szigorú végrehajtása mellett, amit mi sem
bizonyít jobban, mint hogy a bejelentett intézkedések elfogadása gyors ütemben és pontos menetrend szerint zajlik. Ezt azért is kellett hangsúlyozni, mert a Bizottság kételyének adott hangot, hogy„a Széll Kálmán Terv ambiciózus vállalkozásbarát intézkedéseit” valóban végre lehet-e hajtani. Előfordulhat, hogy elfelejtették, a magyar kormány a parlamentben kétharmados többséggel rendelkezik, amelyet egyetlen pártszövetség birtokol? Hiszen e célok megvalósítására példátlan erejű felhatalmazása volt.

 

A szövegrészlet Wiedermann Helga: Sakk és póker című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!