[…] A törökök számára a vendégszeretet nem pusztán a szállás biztosításából áll. Náluk ez egyben szinte versenyszerű tevékenység is, ami által az emberek bebizonyíthatják, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a vendég otthon érezze magát. Egy török esetében a vendéglátói kudarc komoly önértékelési problémát jelenthet. Szégyenletes, ha az ember nem hajlandó megosztani az utolsó vacsoráját, úgyhogy a török családok mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobb élményt nyújtsák, még akkor is, ha ez komoly anyagi nehézségeket okoz nekik. Egy olyan országban, ahol a messzire nyúló és etnikailag sokszínű Oszmán Birodalom örökségeként számos közösség él együtt, az otthon, mint az ember családjának és közösségének a jelképe, forró büszkeség tárgya. A vendégszeretet nem pusztán arról szól, hogy a vendég meleg fogadtatásban részesül; hanem arról is, hogy a helyiek ezáltal újra megvallhatják a saját hovatartozásukat és identitásukat. Ennek következtében egy olyan társadalom jött létre, ahol a kapcsolatok szorosabbak, az emberek gondoskodnak egymásról, és közös elvárásaik erősebb közösségeket eredményeznek. Számos jó hozadéka van a nagylelkűségnek: ha vendégeket fogadunk az otthonunkba, akik feltöltődnek a beszélgetésekkel és a nevetéssel, magunk is új perspektívákkal gazdagodunk, és hozzátehetünk valamit egy olyan társadalomhoz, ahol az emberek az ajtókat ösztönösen kinyitják, nem pedig becsukják. Ahogy a mondás tartja: „Ha ismernéd az adakozás erejét, többé egyetlen ételt sem fogyasztanál el egyedül.” Amikor együtt törjük meg a kenyeret, nem csupán az ételt, de az ötleteket, szenvedélyt, érdeklődést és tapasztalatokat is megosztjuk, amelyekkel mindannyian gazdagabbak leszünk. A török vendégszeretet jóval többről szól, mint az egyes vendégeknek nyújtott élmény. A lényege sokkal inkább a közösségi morál és a közösség kapcsolatai, amelyeket segít létrehozni. […]
[…] A szeretet rendkívül fontos része minden emberi életnek, kezdve a családunktól kapott szeretettől, egészen addig a szeretetig, amelyet mi találunk meg magunknak azokban az emberekben, akikkel úgy döntünk, hogy le szeretnénk élni az életünket. A szeretet talán a legerőteljesebb érzés, amelyet megélhetünk – a felbonthatatlan kötelék, az a valami, ami végső soron értelmet ad az életünknek. De olykor nehezünkre eshet kifejezni a szeretetet, amelyet érzünk. A brazilok többsége viszont nem ismeri ezt a problémát. Függetlenül attól, hogy éppen hódítani akarnak vagy támogatni, a szeretetet mindig szabadon kimutatják, és osztoznak rajta. Jól érzik magukat a bőrükben, és szeretik saját magukat, a feszélyezettségnek a csírája sem lévén meg bennük; ez pedig lehetővé teszi a számukra, hogy másokat is sokkal könnyebben szeressenek. Mindannyian boldogabbak, szabadabbak és nyugodtabbak lehetnénk, ha ugyanígy tennénk. […]
A szövegrészlet Dr. Mandeep Rai: Az értékiránytű – 101 ország tanításai célokról, életről és vezetésről című könyvéből származik. A könyv megvásárolható a webshopunkban!
