„Szeretnél egy csésze teát?” Mianmarban a válasz mindig igen. Nem az a lényeg, hogy éppen meginnál-e egy forró italt, hanem az, hogy felajánlották, akkor pedig elfogadod. Ez az anade, a mások érzéseivel szemben tanúsított mély empátia, valamint a mindent felülíró vágy, hogy az ember ne okozzon szégyenérzetet. Még egy olyan apróság is, mint egy ital vagy egy második adag étel visszautasítása, kellemetlenség forrása annak, aki felajánlja. Úgyhogy igent mondasz, még akkor is, hogyha csak azért teszed, hogy elkerüld a társasági kellemetlenségeket. Tartózkodást tanúsítasz, alávetve az egyéni igényeidet a nagyobb jónak, amit a társasági összhang jelent, és amit az engedelmesség nemzeti kultúrája segít fenntartani.
Az ande meghatározza, hogy az emberek miként tekintenek a mindennapi életük minden egyes aspektusára. Tulajdonképpen egy prizma, amelyen keresztül még a legapróbb döntéseik is szemlélődnek: hogyan kerülhetem el, hogy másoknak kellemetlenséget okozzak, vagy nehéz helyzetbe hozzam őket? Ám van egy alkalom az évben, amikor mindebből semmi nem számít, ez pedig az újév előtti vízfesztivál: ilyenkor négy napon keresztül mindenki mindenkit vízzel önt és spriccel, ezzel tisztítandó az elmúlt év bűneit. A hagyománnyal szembeni engedelmesség felülír bármiféle szégyenérzetet. Mianmar kultúrájában meghatározó szerepet tölt be a gadaw, a kort és társadalmi rangot tisztelő hierarchikus elv, amelynek értelmében az idősek és a szociális értelemben vett magasabb rang képviselői a körülményektől függetlenül feltétlen tiszteletnek örvendenek.
Egy burmai barátom édesapja professzor, és volt alkalmam látni ahogyan a diákjai áhítattal hallgatták, itták minden szavát, és sosem kérdőjelezték meg a gondolatmenetét. Ugyanez jellemző a munkahelyekre is. Itt nem ismerik a 360 fokos értékelést: amit a főnök mond, az úgy van, még akkor is, ha csak hajszálnyival idősebb, vagy a vállalaton belül betöltött pozíciója alig magasabb, mint a beosztottaké. A hierarchiával és az idősek bölcsességével szemben tanúsított engedelmesség messze felülírja az egyéni vélemény és kritika kifejezésének igényét. Az engedelmesség nagyon mélyen beleivódott a burmai kultúrába, és legalább részben a buddhista megvilágosodás felé vezető út alappilléréből, a silából (moralitás) eredeztethető, mivel az ország lakosságának a 90%-a vallásgyakorló. A nemzeti vallásból ered a karma jelentőségére fektetett kollektív hangsúly is: minél több jót cselekedni, és minél kevesebb rosszat. Buddhistákként a legtöbb burmait komolyan foglalkoztatja a punna (érdem) elérése, ami magyarázhatja, hogy Mianmar miért foglal el rendszeresen előkelő helyet a jótékonysági adományok, önkéntesség, valamint az idegenek megsegítésére való hajlam elegyét vizsgáló World Giving Index ranglistáján. Sőt, itt senki sem fogad el borravalót a szolgáltatásokért, olyan alapon, hogy az a pénz nem illeti meg őket.
Az engedelmességet a jó emberré válás, valamint a jó karma elérésének részeként tekintik. Az emberek a Buddha nyomában igyekeznek élni – jó szavak, jó cselekedetek, jó gondolatok – olyan engedelmesen, amennyire csak lehetséges. Egy elnyomással telített történelem, kezdve a brit gyarmati rendszertől az 1962–2011 között uralkodó katonai juntán keresztül egészen a rohingja muszlim közösség ellen folyamatosan elkövetett kegyetlenségekig, az engedelmesség kultúrájának másik gyökere, lévén, hogy az eltérő nézeteket és ellenkezéseket rendszeresen a legerőszakosabb módokon fojtották el. Mianmarban, ahol az engedelmesség nem működik magától, ott kikényszerítik, gyakran brutális eszközökkel.
Az 1988-as demokrácia melletti tüntetések során a katonai és biztonsági erők ezreket öltek meg. A 2007-es juntaellenes sáfrányos forradalom keretében megszervezett tüntetések során pedig több száz szerzetest vertek meg és tartóztattak le. Mind az önként tanúsított, mind a megkövetelt engedelmesség meghatározó szerepet tölt be Mianmar modern történelmében. És míg a következményei igen szerteágazóak, az alapja és tanulsága meglehetősen egyszerû. A lényeg tényleg pusztán annyi, hogy előbb mindig másokra gondolsz, és csak utána saját magadra. Tiszteled és becsülöd a hierarchiát, a szokást és a hagyományt, mert ezek bárminemű kikezdése a másoknak okozott szégyenérzet veszélyével járna. Nem kell a hierarchia tisztelőjének lenned ahhoz, hogy értékelni tudd ezen elv előnyeit. Azáltal, hogy számolunk a tetteink következményeivel, és belehelyezkedünk a körülöttünk élők helyzetébe, mindannyian jobb barátokká, alkalmazottakká és jobb családtagokká válhatunk. Függetlenül attól, hogy önmagában jó dolognak tartod-e az engedelmességet, az alapelvet, miszerint másokat magunk elé kell helyezni, mindannyian alkalmazhatjuk.
A szövegrészlet Dr. Mandeep Rai: Az értékiránytű című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban!
