Az optimizmus erejét illusztráló kiváló analógia Bill Graham két farkasról szóló története. A mese azzal kezdődik, hogy egy nagyapa azt mondja az unokájának: „Mindannyiunkban két farkas viaskodik. Egyikük gonosz, a düh, féltékenység, bánkódás, önsajnálat és bűntudat megtestesítője. A másikuk jóságos, és a békét, reményt,jó szándékot, empátiát és nagylelkűséget képviseli.” Az unoka egy pillanatra elgondolkodik, majd így szól: „Melyik farkas győz?” A nagyapa erre így válaszol: „Az, amelyiket táplálod.”

Amint a történet is hangsúlyozza, különféle érzelmek egész sora viaskodik a fejében. Az optimizmusa segítségével azonban – és azáltal, hogy a prezentációs helyzete pozitívumaira összpontosít – tudatosan választhatja azt, hogy a jóságos farkast táplálja, és elcsendesíti a negatív gondolatait, hogy a legtöbbet hozhassa ki magából. A kérdés részletesebb áttekintéséhez nézzünk például egy előléptetéses esetet. Elképzelhető, hogy a gonosz farkasa azt súgja önnek: „Semmi értelme jelentkeznem az előléptetésre, mert úgysem kapom meg.” Ha ilyen kijelentéseket tesz, azzal a gonosz farkast táplálja, és elzárkózik annak a lehetőségétől, hogy a lehető legjobb fényben tüntesse fel magát. Másrészről, ha úgy döntött, hogy inkább a jóságos farkast eteti azáltal, hogy szándékosan ennek az ellenkezőjére gondol, és a helyzet pozitívumaira összpontosít, azzal a gondolattal sétálhat be az interjúra, hogy „temérdek kereskedelmi és menedzsmenttapasztalattal rendelkezem, aminek köszönhetően nagyon is alkalmas vagyok az új pozícióra”.

A gonosz farkasa elcsendesítése olykor sajnos nehéz feladat, mivel a negatív hiedelmeink általában mélyen belénk égtek. Gyakran önmagunk legkíméletlenebb kritikusai vagyunk – adjon hát időnként magának lehetőséget arra, hogy fellélegezzen! Jó módszer lehet ehhez akár az is, ha elképzeli, hogyan jellemezné önt egy jó barátja, aki az erősségeit és a gyengeségeit egyaránt elfogadva mindig az ön oldalán áll. Ezután pedig meg kell erősítenie ezt a pozitív gondolkodásmódot azáltal, hogy megkeresi a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják ezen új hiedelmét.

ÚJ HIEDELEM:
● Hatékonyan el tudom adni magam egy interjún.

BIZONYÍTÉKOK:
● Jól megy a prezentálás.
● Rendelkezem a megfelelő készségekkel, tapasztalattal és szakértelemmel.
● Pozitív visszajelzéseket kaptam a csapatomtól, akik támogatják
a jelentkezésemet.

Végül pedig, az előadói magabiztosság fejlesztése kapcsán elmondható, hogy valóban a gyakorlat teszi a mestert. A lényeg, hogy őszinte maradjon saját magához; bármennyire is tapasztalt előadó, mindig lesznek olyan helyzetek, amelyek megrémítik. Az fogja megkülönböztetni a társaitól, ahogy kezeli ezeket az érzéseket. Erre az esetre hasznos stratégia olyasvalakit példaképnek választani, aki remek előadó. Ez a személy lehet Steve Jobs, Michelle Obama, vagy akár egy munkatársa, egy barátja – tegye fel magának a kérdést, hogy az illető vajon hogyan készül mentálisan önmaga legjobb verziójának prezentálására. Végső soron, amint már a bevezetésben is említettem, egyikünk sem késztermék – követnünk kell ezeket a gyakorlati lépéseket, hogy fejben elrendezzük a dolgokat, és ezáltal folyamatosan fejlődve kihozzuk magunkból a legtöbbet.

 

A szövegrészlet Nicole Soames: A prezentáló én könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!