A presztízs kérdése a közgazdaságtani kutatások részéről is egyre inkább előtérbe kerül, melyet a viselkedési közgazdaságtan megerősödése segített elő. A közgazdasági Nobel-díjas Daniel Kahneman és Richard Thaler munkái ugyanis világossá tették, az emberek nem olyan előrelátóak, számítóak és következetesek, mint ahogyan azt a közgazdászok korábban feltételezték, és rámutattak, hogy az emberi viselkedést túlzottan leegyszerűsítő, a haszonmaximalizálást célzó, önérdeket követő és amorális, úgy nevezett homo oeconomicus képe helyett, egy empirikusan megalapozott, új viselkedési modellre van szükség. A viselkedési közgazdaságtan kutatói az ember és motivációinak pontosabb megértését helyezik előtérbe.

Az államok, amikor gazdaságpolitikájukat érvényesítik, esetenként szintén nem racionális alapon döntenek egy drága termék vagy szolgáltatás megvásárlása mellett. Lilach Gilady, a Torontói Egyetem Politikatudományi Tanszékének docense a nemzetközi kapcsolatokban kiemeli, hogy az egyéni szintű viselkedéshez hasonlóan, amikor az államok a presztízst és annak értékét is figyelembe veszik, a mértékletes költés elveit látszólag hátra hagyják, sőt, túlzott presztízskövető magatartás és hivalkodó jellegű fogyasztás is jellemző lehet rájuk.

Annak vizsgálatához, hogy miként lehet a nemzetközi kapcsolatok alakulásában az állami kiadások részéről a presztízst, mint fontos motiváló tényezőt figyelembe venni 2018-ban a Torontói Egyetem professzora átfogó elemzési keretrendszert alkotott. Gilady a státuszszimbólumok elméleti meghatározását követően a nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepet az alapján vizsgálta, mennyiben teljesül e termékek és szolgáltatások esetében az úgynevezett vebleni termékek fogyasztási logikája. A kutató szempontrendszerében az ár, mint kiemelt változó van jelen, ugyanis a hivalkodó árucikkek esetén megváltozik az alapvető összefüggés a termék ára és kereslete között, a drágább termék nagyobb keresletet generál. Az ilyen termékek körét gyakran vebleni javaknak is nevezi a szakirodalom, keresletük torzításai pedig többnyire a fentiek szerint, mint vebleni effektek működnek.

Gilady a nemzetközi kapcsolatokban a fogyasztási logika ezen sémáját három tématerületen azonosította: a hadseregben alkalmazott kiemelkedően drága fegyverrendszerek beszerzésében, a társadalmi felelősségvállalás oldaláról a külföldi segítségnyújtás terén, valamint a nagyméretű tudományos projektekre fordított erőforrásokban.

Az egyes háborúkat és hatalmi viszonyokat alapul véve a kutató általános következtetésként kiemeli, hogy a kevésbé drága fegyverek stratégiai döntések alapján születnek, míg a nagyon drága fegyverek elkészítését egyértelműen a megrendelő vagyona motiválja. Az egyes nemzetek esetében azonban eltérő okok indokolják, hogy e beruházások miért számítanak hivalkodó fogyasztásnak, melyekre Gilady 2018-as kötetében részletesen is kitér. Az alacsonyabb fejlettségű országok felé irányuló társadalmi felelősségvállalás tekintetében pedig a hivalkodó fogyasztás logikája a pénzügyi segélyezésben, a békefenntartási tevékenységben történő szerepvállalások alakulásában, valamint a humanitárius segítségnyújtásban egyaránt megjelenik. A grandiózus tudományos projektek szempontjából, nemzetközi téren az államok túlzott presztízskövető magatartását Gilady három alterületen azonosította, melyek az űrutazás, a részecskegyorsítás és az ambiciózus orvosi biológiai projektek. Az ígéretes projektpartnerekért a nemzetközi kapcsolatrendszerben éles verseny mutatkozik, Gilady pedig érdekességként arra is kitér kötetében, hogy e nemzetközi projektek terén vállalt versenyben már nem kizárólag a legnagyobb hatalmak kívánnak aktívan részt venni.

 

/Forrás: Lilach Gilady: A presztízs ára – hivalkodó fogyasztás a nemzetközi kapcsolatokban, Pallas Athéné Könyvkiadó, 2019/