Egy évszázaddal ezelőtt a német geográfiában tovább gyorsult a már hosszú ideje tartó és az első világháború, valamint az azt követő forradalmi mozgalmak ellenére is töretlen fellendülés folyamata. A természetföldrajz fejlődése és egységesülése, továbbá az antropogeográfia kikristályosodása volt az alapvető tendencia, amely mellett a Nagy Háború hatására új tünetek öltöttek mind határozottabb formát. Főleg a földrajztudománynak és a földrajzi gondolkodásnak az emberre irányuló területein történtek változások. Fokozatosan egyre színesebbé, sokrétűbbé vált az antropogeográfia, új kutatási területei, iskolái születtek, és egyre élesebb, mind mélyebb elméleti viták kaptak hangot. A kor e tudománytörténeti folyamatai – ha nem is teljes mértékben – jól dokumentáltak.

A geográfia története – mint tudományszak – már ismeri a fenti processzusokat, a korszak több tudósának biográfiája is megszületett. E folyamat részeként a geopolitika fejlődéstörténetének kezdeti periodusa is feltárt, hiszen megalkotójáról – Karl Haushoferről – és munkásságáról, szellemi köréről, a politikai életben betöltött szerepéről szinte könyvtárnyi szakirodalom született. Jóllehet e tudományos termés gondolatvilágára, szellemiségére súlyos teherként nehezednek azok a szinte kötelező – kevéssé ellenőrzött – tartalmi elemek, amelyek még közvetlenül 1945 után kerültek a diszciplínába. Az egyetemes és a magyar tudománytörténet nagyfokú torzulása, hogy miközben a száz évvel ezelőtti folyamatokról kellő ismerettel rendelkezik, aközben kevés figyelmet szentel egyes olyan műveknek, amelyek hosszú időre determinálták és determinálják a geográfia egyes ágainak történetét.

A klasszikus német geopolitikában a Karl Haushofer és közvetlen munkatársai – Erich Obst, Hermann Lautensach, Otto Maull – által írott Bausteine zur Geopolitik címû, 1928-ban publikált tanulmánykötet játszott ilyen meghatározó szerepet. A ma még mindig gyakorta hivatkozott alkotásról és szerzőiről azonban keveset tudunk, és nincs ismeretünk arról, hogy a geográfiatörténet a szerzőkről és fontos kötetükről átfogó képet nyújtott volna. Így tanulmányunkat e témának szenteljük. Munkánk során – nem vállalkozva a teljes monografikus mélységű feldolgozásra – három célt igyekszünk megvalósítani. Egyrészt röviden méltatjuk a feldolgozandó mű helyét és szerepét a német geográfia történetében, másodrészt összefoglaljuk a – magyar olvasók előtt többnyire ismeretlen – szerzők életpályáját, harmadrészt pedig a Bausteine zur Geopolitikról adunk összefoglaló áttekintést.

Tárgyalt kötetünk, a Bausteine zur Geopolitik egyedi helyet foglal el az egyetemes és a klasszikus német geopolitika és geográfia történetében. Jelentőségét nem pusztán az a formai tény adja, hogy napjainkban is sokat hivatkozott mű, hanem döntően az a tény, hogy szellemiségét és tartalmát tekintve a haushoferi legitim eszmerendszer tudományos alapvetésének tekinthető. Jóllehet az európai kultúrkörben az iránymutató, új utakat jelölô alkotások esetében általában terjedelmes monográfiákra, monografikus művekre, szintézisekre gondolunk, ám e téren a geopolitika a szakirodalmi kiadványműfajok tekintetében csakúgy, mint tartalmában és nézőpontrendszerében eltért az átlagostól. A Bausteine zur Geopolitik megjelenésekor nem volt több, mint egy akkoriban szokásos tanulmánykötet, amely azonban olyan dolgozatokat tartalmazott, amelyek vagy konkrét mondandójukkal, vagy csak szellemiségükkel jellemezték Haushofer és köre iskoláját, vagy újdonságukkal hosszú időre – 1945- ig mindenképpen – determinálták a tudományos szempontból feltétlenül legitimnek tekintendő, majd a pártideológiává is silányuló geopolitikát. 1928-ban ezt még kevesen látták, de néhány év múlva már más szemmel tekintettek a kötetre.

 

A szövegrészlet Dövényi Zoltán, Nagy Miklós Mihály, Perényi Bálint: Legitim geopolitika című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!