Gyermekként hol szerettél játszani? Talán egy fánál az otthonod közelében. Esetleg egy videójátékban elmerülve új világokon küzdötted át magad. Vagy egy dobozokból és takarókból épített kuckóban, akárcsak én. Mostanában sokat beszéltem a játszóterekről. Sok csúszdán lecsúsztam már, és sok hintát kipróbáltam. Hallgattam, ahogy az emberek arról beszélnek, hogy miért jöttek játszani, és azon tűnődtem, hogy vajon ki nem tud csatlakozni. Ez az egész furcsának tűnhet egy felnőtt embertől, aki hivatásszerűen technológiatervezéssel foglalkozik. Hogy miért számít ez?

A befogadó tervezés a kirekesztés felismerésével kezdődik.
A játszótér mikrokozmosza tökéletes terep ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan is kezdjük. Gondolj vissza azokra a tárgyakra és emberekre, akik a játékteredet elfoglalták. Próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy mi okozott örömet neked. Valószínűleg voltak pillanatok, amikor örültél, ha egyedül játszhattál, míg máskor sok gyerekkel játszottál együtt. Meg tudod fogalmazni, hogy mi tette ezeket a tereket befogadóvá?

Valószínű, hogy volt idő, amikor kirekesztve érezted magad amiatt, hogy egy tárgyat nem tudtál használni, vagy azért, mert a körülötted lévő emberek kiközösítettek. Mi tette ezeket a tereket kirekesztővé?
A körülöttünk lévő tárgyak és emberek meghatározzák a részvételünk lehetőségét. Ez minden társadalmi színtéren így van, nem csupán a játszótereken. A városaink, a munkahelyeink, a technológiáink, sőt még az egymás közti interakcióink is mind olyan érintkezési pontokat jelentenek, amelyek elérhetővé teszik számunkra a körülöttünk lévő világot.

Amikor eljutunk ezekhez a hozzáférési pontokhoz, az interakció valamikor könnyedén megy, valamikor kevésbé. Amikor az interakció nehézségekbe ütközik, a siker érdekében sokan megpróbálnak alkalmazkodni. Vannak olyan helyzetek is, amikor hiába vagyunk kreatívak, az adott megoldást nem tudjuk használni, egyszerűen azért, mert az nem illik testi vagy szellemi adottságainkhoz.

Környezetünkben erre számos példát találunk. Ez az oka annak, amiért a gyerekek felmásznak a pultra, hogy meg tudják mosni a kezüket a mosdóban. Ezért várnak az emberek útmutatást, ha szeretnének kiigazodni egy olyan szoftveralkalmazáson, amely új funkciókkal frissült. Bárki, aki próbált már egy idegen nyelven íródott étlapról ebédet rendelni, olyan helyzetbe kerül, ahol az interakció az eltérésekből fakadóan nem megfelelő.

Ez az eltérések ereje. A társadalmi élet aspektusait elérhetővé teszik egyeseknek, de nem mindenkinek.
A nem megfelelő kialakítások megakadályozzák a körülöttünk lévő világgal való érintkezést, és egyfajta melléktermékei annak, ahogy a világunkat tervezik.

A kirekesztés ezekre a nemmegfelelőségekre épül. Lehet ez olyan érzés, mint amikor bosszankodunk egy kicsit, ha egy technológiai termék nem úgy működik, ahogy azt mi elképzeltük. Lehet olyan érzés is, mint amikor egy zárt ajtóba ütközünk, amelyen egy nagy felirat hirdeti: „Belépni tilos!”. Mindkettő fájdalmas.
Jelen könyvben a digitális technológiákra fókuszálva közelebbről is megvizsgáljuk, hogyan lehet a befogadás az innováció és a növekedés forrása.

 

A szövegrészlet Kat Holmes: El(t)érés – Hogyan alakítja a befogadás a tervezést? című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!