A feltörekvő ázsiai országok büszkék lehetnek gazdasági alkalmazkodóképességükre. Annak ellenére, hogy a globális gazdaságot gyenge növekedés, állhatatosan magas munkanélküliség és súlyos adósságterhek sújtják, a régió feltörekvő és fejlőd gazdaságai 6,8%-os évi átlagos növekedést értek el a 2000-től 2010-ig tartó időszakban, amellyel megerősítették a globális össztermelést, és támogatták a fellendülésre irányuló erőfeszítéseket.
A régió sikerét Kína és India dinamikus növekedése mozgatta, mert a vásárlóerő-paritás alapján ennek a két országnak a gazdasága termeli ki a kontinens teljes GDP-jének csaknem 60%-át. Ezenkívül az 1997–1998-as ázsiai pénzügyi válság nyomán bevezetett gazdasági-politikai változások és szerkezeti reformok az elmúlt évtized
során jelentős mértékben csökkentették a régió sebezhetőségét a pénzügyi megrázkódtatásokkal szemben.
Ázsia azonban nem engedheti meg magának, hogy elégedetten hátradőljön: a pénzügyi rendszerek továbbra is nagyon törékenyek, mert a gazdaságokat magas költségvetési és folyó fizetési mérleg hiányok terhelik, és Ázsia még ma is túlságosan ki van szolgáltatva az észak-amerikai és az európai exportpiacoknak, ami fokozza a külső
megrázkódtatásokkal szembeni kiszolgáltatottságát.Ezenfelül Ázsiát még súlyosabban érintheti az euróövezet feltételeinek esetleges további romlása. A kereskedelmi és a pénzügy transzmissziós csatornák felől érkező továbbgyűrűző hatások jelenleg is érzékelhetők: a kínai GDP növekedési aránya 2012 második negyedévében 7,6%-os átlagot ért el, ami jelentős lassulást tükröz, India növekedési aránya pedig ugyanezen év folyamán várhatóan
nagyjából 6%-ra csökken. Kína potenciálisan erős belföldi keresleten nyugvó alapja és a politikai manőverekhez rendelkezésére álló tágas tér hozzájárulhat a komolyabb recesszió elkerüléséhez. Az ország már korábban erőteljesen lazított monetáris politikáján, és további pénzügyi ösztönzők alkalmazására is van lehetősége. Ám a pénzügyi szektor és az önkormányzatok nem megfelelő politikai irányítása és szerkezeti gyengeségei alááshatják a növekedés fenntartására irányuló erőfeszítéseket.
Eközben a magas költségvetési hiánytól és tartós inflációs nyomástól szorongatott India kevesebb mozgástérrel rendelkezik expanziós politikáihoz, és jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, miközben igyekszik hatékony szerkezeti reformokat végrehajtani. Mindez komoly következményekkel jár Ázsia többi részére nézve.
Az elmúlt három évtized során fokozott gazdasági és kereskedelmi integráció segítette a régió növekedését. Például a globális ellátási láncokat kiszolgáló, széttagolt termelés ösztönözte a félkész termékek kereskedelmét és előmozdította a közvetlen külföldi beruházásokat. Most azonban a szorosabb gazdasági integráció miatt a
lomha kínai és indiai növekedés csökkenti a munkalehetőségeket és lassítja a szegénység felszámolását az egész régióban.
A szövegrészlet Jong-Wha Lee: Ez lenne Ázsia évszázada? című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!