Huszonöt éves voltam, amikor először elolvastam a The Uses of Disorder című könyvet. Ennyi idős volt Richard Sennett a mű megírásakor. 2009 elején olvastam el, amikor a kapitalizmus válságával és a gazdasági recesszióval elkezdődött a bizonytalanság időszaka, és megnyíltak a lehetőségek a társadalmi mozgalmak előtt. Példaként említhetjük a 2011-es spanyolországi 15-M mozgalmat, valamint az Occupy mozgalmat, amely az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és más országokban bontakozott ki. A The Uses of Disorder 1970-ben jelent meg, az 1960-as évek új baloldali és ellenkultúrájának hatására, amint ezt Richard Sennett a 2008-as kiadás előszavában elismeri.

Az a mód, ahogyan ez a társadalmi-politikai helyzet befolyást gyakorolt Richard Sennettre, megkülönbözteti pozícióját attól, ahogyan mások – például Jane Jacobs – a modernista várostervezésre reagáltak. A társadalmi normák közötti küzdelem a személyes identitásra és a városi élet erre gyakorolt hatására irányította Richard figyelmét. Ebben az összefüggésben Richard a városi élet megtapasztalását, annak összetett voltával és bizonytalanságával együtt szükségesnek tekintette annak a felnőtt identitásnak a kialakulásához, amely felkészíti az embereket arra, hogy szembe tudjanak nézni a váratlan helyzetekkel és az emberek sokféleségével.

Ilyen módon Richard álláspontja különbözik Jacobsnak a „városi szomszédok közötti kicsi, bensőséges viszonyok helyreállítására irányuló felszólításával”, amely a múltat jellemezte. Richard a múltbeli szomszédsági élet romantikájának felélesztése helyett új feltételeket javasol a városi élet jövőjére nézve, amelyek között az emberek a városi megtapasztalásaikon keresztül megtanulják elfogadni a rendezetlenséget. Richard ezenkívül azt is észrevette, hogy ha a tervezésen keresztül túl aprólékosan meghatározzák a különféle funkciókat, akkor ezzel kiküszöbölik a kiszámíthatatlan találkozásokat és akadályozzák a társadalmi kölcsönhatásokat.

Ötven évvel a The Uses of Disorder megjelenése után úgy tűnik, mintha a rendszerek átalakítása során továbbra is a nem kívánatos viselkedések eltávolítására és az informalitás „domesztikálására” törekednének. Mivel a könyv érvelése még ötven év elteltével is érvényes, fel kell tennem a kérdést: vajon a mérnökök és a tervezők képesek-e megtervezni a rendezetlenséget? Az 1960-as években a városi élet Richard által azonosított korlátozásait rendkívül különleges politikai kontextus foglalta keretbe, amely előírt bizonyos társadalmi normákat, és amelyeket mindent megváltoztató városrendezési programok útján vezettek be: idetartozik a lakások és a városi autópályák tömeges megépítése, amelynek kapcsán a tehetős rétegek a külvárosokba költöztek. Mára ezek a társadalmi-politikai összefüggések megváltoztak. Megmaradt azonban a rendnek a várostervezésen és -rendezésen keresztül történő előírása. Mind az 1960-as, mind pedig a 2010-es évekről elmondható, hogy már évtizedek óta folyik az aktivistáknak az előírt rend, a társadalmi ellenőrzés és az olyan jellegű városfejlesztések ellen folytatott küzdelme, amelyek még tovább súlyosbítják az egyenlőtlenségeket, és elidegenedést hoznak létre. Annak megértéséhez, hogy a városoknak ma milyen jellegű rendezetlenségre van szükségük, fel kell ismernünk az előírt rend különféle formáit és az ezek elleni küzdelem módjait.

Az a rendezetlenség, amelyről itt szólunk, nem valamiféle merev városkép, és nem is ír elő rendezetlen városi és építészeti formákat, amint ezt a posztmodernizmus megkísérelte megtenni a modernizmusra adott válaszként. Ellenkezőleg: mi az előírt rendek elleni küzdelemként fogjuk fel ezt a rendezetlenséget. A társadalmi ellenőrzésnek a várostervezésen és városrendezésen keresztül történő kikényszerítése miatt a rendezetlenség nem stabil, hanem dinamikus módon kihívások elé állítja a rendszert és alternatívákat javasol. Amikor Richard Sennett az 1960-as évek végén megírta The Uses of Disorder című művét, az Egyesült Államok a hidegháború és a vietnámi háború légkörében élt. Egyre nagyobb erőre kapott az aktivizmus, és amint Richard a könyv 2008-as kiadásának előszavában erre reflektál, a fiatalok úgy gondolták, hogy „forradalmi változások küszöbén” állnak, és hogy a kapitalizmus össze fog omlani.

 

A szövegrészlet Pablo Sendra és Richard Sennett :A rendezetlenség megtervezése című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!