Ironikus módon az én egyik kedvenc érzelmi állapotom pont az, amit a legtöbben a legkevésbé szeretnek. Ez a kényelmetlenség érzése. Ahogyan azt a hatodik fejezetben említettem, a kényelmetlenségérzet általában negatív dolgokkal társul, és ritkán ismerik el úgy, mint a történelem szinte minden nagy sikerének első lépése. Az én esetemben akkor dördül el a startpisztoly, amikor már kellőképpen kívül vagyok a komfortzónámon. Ez az a pont, amikor bevetem magam a mély vízbe – és ilyenkor történnek igazán nagy dolgok. A „kényelmetlen” kifejezés a szótárban olyan jellemzőket foglal magában, mint aggodalom, szorongás, fájdalom vagy irritáció, stresszes vagy feszült állapot. De pont ebben van a lényeg: a drága igazgyöngy akkor kezd kialakulni, amikor az osztriga kiválaszt egy anyagot, hogy megakadályozza a kagylóba került apró homokszem okozta irritációt; a gyémánt hatalmas geológiai nyomások eredményeként jön létre; a természetes teljesítménynövelő szer, az „adrenalin” fizikai vagy érzelmi stressz hatására szabadul fel. Egy kényelmetlen szituáció pozitív reakciója szinte mindig erőt, értéket és lehetőséget generál. Ne érts félre: még sok más olyan példát is tudnék hozni, ahol a nyomás, a stressz és az aggodalom komoly kudarcot eredményez, de a lényeg abban rejlik, hogy „pozitív” reakciót hozzunk ki magunkból! A pozitív beleállás a helyzetbe hozzátartozik ahhoz az algoritmushoz, amelyet a legtöbben félnek bevállalni.

Először akkor hallottam a homár analógiáról, amikor egy Dr. Abraham Twerski nevű fickó előadását hallgattam. Rájöttem, hogy rólam beszél. Mint minden rákfélét, a homárt is kemény páncél borítja, amely védi a fontos belső lágyrészeket. Az élőlény növekedésével a kemény páncél, amely arra lett tervezve, hogy a ragadozók támadásai elől védelmet nyújtson, nem hagyja, hogy a belső szervek növekedni próbáljanak. Képzelheted, hogy emiatt a növekedési folyamat miatt a homár milyen kényelmetlenül érezheti magát a saját bőrében (páncéljában)! Keres hát egy jó nagy követ, és elrejtőzik alatta, hogy ott biztonságban megszabadulhasson a páncéljától, és megvárhassa, amíg újat növeszt. Csak miután új páncélzata biztonságában van, merészkedik ki a nagy óceánba, és folytatja életét a hullámok alatt.

Érezted már valaha kényelmetlenül magad a bőrödben? Talán már te is szenvedtél imposztor szindrómában (amikor úgy érzed, nem te vagy a megfelelő személy arra a munkára, amelyet végzel). Vagy esetleg bátor lépésre szánva magad új vállalkozásba fogsz, de azért még mindig bizonytalankodsz, vajon jól döntesz-e. Az is lehet, hogy egy rajtad kívülálló körülmény dolgozik ellened, és már annak a határán vagy, hogy elszaladj, és bebújj a legközelebbi kő alá. A legtöbb ember, amikor nyomás alatt van, vagy amikor irritáló helyzetbe kerül, úgy dönt, hogy nem alkalmas a helyzetre, vagy ami még rosszabb, azt gondolja, hogy vele nem stimmel valami. Feladja, elfut, megtörik vagy felkeres egy orvost. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy senki ne vegyen igénybe szakszerű egészségügyi ellátást, de a kényelmetlenségérzet tekintetében azért mégiscsak valami másról van szó. Nem lehet, hogy az a helyzet, hogy amikor ingerültek vagyunk, kényelmetlenül érezzük magunkat, vagy fáj valamink, akkor egyszerűen csak fejlődünk? Nem tudnád azt a követ egy olyan átmeneti állapotnak tekinteni, amely alatt összeszednéd a bátorságot ahhoz, hogy egy kis önbizalom-növelés és jellemcsiszolás után önmagad erősebb változatában lépj elő?

Azt tapasztalom, hogy a legtöbben túl könnyen feladják. Nem hiszem, hogy bárki képes lett volna bármiféle jelentős tett végrehajtására anélkül, hogy közben ne kellett volna magát kényelmetlen helyzetbe sodornia. Nem csak olyan életet kockáztató, merész lépésről beszélek, mint amikor az ember a Holdra lépett, vagy felért az Everest csúcsára. Nem is arról a meggyőződésből fakadó erőről, amellyel az emberi igazságtalanság ellen küzd, és képes egész társadalmak hozzáállását megváltoztatni. Mi a helyzet az olyan mindennapi győzelmekkel és sorsfordító eseményekkel, mint amilyen egy első munkameghallgatás, egy lánykérés, az első gyakorló autóvezetés vagy egy gyermek világra hozatala? Csak azt ne mondd, hogy a személyes fejlődés ezen óriási mérföldköveinek elérése nem jár együtt kényelmetlen érzésekkel! Gondolj csak bele, mit éreztél akkor, amikor valami számodra fontos dolgot elértél az életed során! Nyomást, ingerültséget? Aggodalommal töltött el? És megérte a küzdelem? Sőt, még továbbmegyek: a sikerélményhez gyakran az is hozzájárul, hogy valami nehezen jött össze, csakúgy, mint a felismerés, hogy a tapasztalattól megerősödtünk. Ha ez a helyzet, miért nem kezded el bevállalni a kényelmetlenség érzését?

 

A szövegrészlet Samuel Leach: A siker képlete című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!