Álljunk meg egy pillanatra, és figyeljünk! A ritmus, amit hallunk, nem a gazdasági óra ketyegése, hanem a gazdasági szívé.
A metaforáknak ereje van. Nem számít, mennyire kifinomultnak hisszük a gondolkodásunkat, a gondolataink alapjait az egyszerű vizuális vagy kézzelfogható képek alkotják. A ketyegő gazdasági óra mechanikus fogaskerekeinek elképzelése – amelyet az önérdek hajt, szüntelen mozgásra képes, a végtelenségig működik egy előre eltervezett, a háttérben meghúzódó tervnek megfelelően, és csak a matematikában járatos, gazdasági mérnökök foglalkozhatnak vele – egy konkrét és megragadható kép, amelynek rendkívüli súlya van.
A számos alternatív metafora közül, amelyek a gazdasági életre vonatkoztathatók, számomra a gazdaság egy dobogó szív metafora egy hasznos lehetőségnek tűnik. Egyfelől sok képzettársítás, amely a szív mint élő, keringést szabályozó szerv elképzeléséből ered, megfelelő lehet a gazdaságok leírására. A szív keringeti az élet fenntartásához szükséges vért a testben. A gazdaságokat hasonlóképpen gyakran képzelik el folyamatok, pénz, javak és szolgáltatások áramlásaként. A szív sajátos fizikai szerkezettel rendelkezik (billentyűk és kamrák), és működése szabályozott. Ha a szívhez hasonlítjuk a gazdaságot, rájöhetünk, hogy annak is van szerkezete (intézmények) és szabályszerűsége. Eddig a metafora csak olyan jellemzőket vett sorba, amelyek kinyerhetők a gazdaságokra, szívekre és pumpáló gépezetekre hivatkozó hagyományos analógiákból is.
De mivel a szív egy élettel teli szerv – nem pedig egy élettelen szivattyú –, további nagyon fontos meglátások következnek ebből a metaforából. Az egyéni test életéhez alapvető a dobogó szív, amely létrehozza az oxigén és tápanyagok sejtekhez történő szállítását biztosító áramlást. Hasonlóképpen, a gazdaság megalkotja az ellátás áramlását, amely fenntartja és gazdagítja az egyének és a társadalom életét.
Mivel ez egy élő egység, a gazdasági szív gondoskodást igényel. Megfelelő tápanyagokkal és gyakorlatokkal egészséges és erős maradhat. Számos kísértéssel körbevéve, ez nem történik meg magától. Bizonyos mennyiségű tudatos figyelemre és fegyelemre van szüksége. Még ha nem is kedveljük kifejezetten a zöldségek fogyasztását vagy az edzőterem látogatását, ha hosszabb távon gondolkozunk, tudjuk, hogy ezek jót tesznek nekünk. Ehhez hasonlóan, a vállalkozások gyakran felháborodnak a tevékenységüket korlátozó szabályozások miatt, az emberek pedig kifejezetten nem szeretnek adót fizetni. De ha előretekintünk, és rájövünk, hogy ebben mind együtt vagyunk, megtaláljuk a módját a közös munkának, és annak, hogy „formában” maradjunk.
Ha a gazdasági szívet mellőzzük vagy visszaélünk vele, az gyengévé, eltömődötté és degenerálttá válik. Az a nem helyénvaló meggyőződés, hogy a szabadpiaci gazdaság önszabályozó gépezet, lényegében azt mondja nekünk, hogy a szívnek nincs szüksége gondoskodásra – teljesen rendben van, ha napjainkat a televízió előtt henyélve töltjük csipszet eszegetve. De megfelelő gondoskodás hiányában a gazdasági szív nem keringeti a pénzt és a javakat. Ha a pénz és a javak egészségtelen koncentrációban gyűlnek össze, azt lehet mondani a gazdaságról, hogy „szívszélhűdés” veszélyének van kitéve. Az egyenlőtlenség az Egyesült Államokban súlyosbodott. 1965-ben a főbb vállalatok elnök-vezérigazgatói egy tipikus munkavállaló bérének 20-szorosát keresték. 2016-ban az Economic Policy Institute (Gazdaságpolitikai Intézet) jelentése szerint ez a különbség 276-szoros volt. Ez a koncentráció a közösségi szellemet rontja, mivel tovább osztódunk „nekem van” és „nekem nincs” csoportokra. Míg a gazdaság bizonyos részei szívrohamot kockáztatnak mohóság miatt, más részek nem jutnak ellátáshoz, elsorvadnak és elpusztulnak. Szegénységben élő gyermekek, gyenge minőségű iskolákban, hanyatló és függőségtől szenvedő vidéki térségek, asztmás és munkanélküliségtől sújtott városi térségek – a beteg gazdaság kórosan terjedő betegségei. A beteg vagy sérült szív kezelésre szorul – ehhez vizsgálat, diagnózis felállítása és gondoskodás szükséges.
Mivel élő szerv, ha a szív túl beteg vagy megsérül, vagy nem kapja meg a szükséges erőforrásokat, leállhat.
Mivel élő egységek, a gazdasági szívek alkalmazkodnak, és együtt fejlődnek a kultúrával, a történelemmel, az ökológiával és az őket körülvevő intézményekkel. Ahogyan egy madár szíve különbözik az emlősállatokétól, nincs mindenkinek megfelelő gazdaság. A gazdasági szívek vérezhetnek, ha küzdelem folyik, a hatalom igyekszik hozzáférni a gazdasági javakhoz, és ez (szó szerint vagy metaforikusan) vérontáshoz vezethet. A mechanikus, szüntelenül mozgó gépezettől eltérően a szívnek nyilvánvalóan energiára és tápanyagokra van szüksége, amelyek kívülről érkeznek – végső soron az ökológiai környezetből. A gazdasági szív nem lehet egészséges, ha felhalmozódik a szennyeződés, ha emelkedik az óceánok szintje, ha kihalnak állatfajok és ha az erőforrásokat degradálják és kimerítik.
A szív egyúttal a szeretet központja is. Ahogyan azt számos mítosz és történet bemutatta, a gondoskodás és együttérzés központja. A stilizált, mindenhol megjelenő Valentin-napi képeslapoktól kezdve a „szíveskedjen segíteni” feliratokig a jótékonysági kampányokban, a szív jelképezi mély kötődésünket egymáshoz. A szív a tisztesség és a lelkiismeret szimbolikus központja is, ahogyan ezt ki is fejezzük a „szívem mélyén tudtam, hogy helytelen” mondattal. Néhány keleti kultúrában, ha a tenyerünket a szívünk előtt összetesszük, és így hajlunk meg, az a tisztelet jelképe – annak elismerése, hogy a másik személy isteni szikrát hordoz magában.
A gazdaság dobogó szívként való elképzelése lehet egyidejűleg a test ellátásának jelképe, a gondoskodás, a tisztelet és az erkölcsi és lelki élet szimbóluma is. A szív mint fizikai szerv létezése kiemeli a séma „testi” oldalát, míg kulturális szimbólumként a szeretet központjaként való értelmezése a „lelki” oldalát.
Végül, a szív egyúttal a motiváció és a bátorság központja is. A „nincs szívem hozzá” azt jelenti, hogy nem vagyunk képesek megtenni valamit. A Gyáva Oroszlán az Óz, a nagy varázsló című műben egy szívet kért, hogy bátorságot adjon neki. A gazdaságok óraműképében nincs szükségünk bátorságra, mivel csupán fogaskerekek vagyunk a gépezetben – mondhatjuk, hogy „a rendszer utasított arra, hogy megtegyem”. A közgazdaságtan szívében másrészt minden bátorságra szükségünk van, amit csak össze tudunk szedni. Ennek az az oka, hogy a tetteinkért felelősséget kell vállalnunk.
A gazdaság mint dobogó szív képe nem csupán összehozza a testet és a lelket, de megmutatja nekünk a tettek irányát a szegénység, az éhezés, az igazságtalanság, az üres fogyasztás és ökológiai pusztítás vonatkozásában. Mivel nincs gépezet, amely enyhítené ezeket helyettünk, a mi feladatunk észrevenni, hogy a gazdaságok élettelik és gondoskodók. A feladathoz erős szívre lesz szükség.

 

A szövegrészlet Julie A. Nelson: Emberarcú közgazdaságtan című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!