A tőkés osztálytársadalom azzal ment át a társadalomfejlődés eddigi legnagyobb változásán, hogy az lett a szűk keresztmetszete, ami ellen minden korábbi társadalomnak védekeznie kellett. Mára az emberiség negyede már olyan társadalmakban él, amiben nem kell védekezni a túlnépesedés és a tudás terjedése ellen, sőt ez lett az igazi szűk keresztmetszet. A fejlett társadalmakban a népesség már inkább fogy, mint növekszik, a legnagyobb hiány pedig a tudás lett. Minden korábbi osztálytársadalmat a népesség növekedése és a tudás terjedése elleni védekezés jellemzett. Ebben közösek voltak. Ezzel szemben az eltérésüket a mindenkori szűk keresztmetszetük határozta meg.

Amikor a társadalomnak minél több képzetlen munkaerőre volt szüksége, akkor az ilyen munkaerő tulajdonlása lett a társadalmi berendezkedés alapja, a munkaerő, a rabszolgák tulajdonosai váltak az uralkodó osztállyá. Amikor az élelmezést biztosító termőföld lett a szűk keresztmetszet, akkor a föld tulajdonosai váltak uralkodó osztállyá. Ilyen okokból alakultak ki a különböző feudális társadalmak. Amikor a gyáripari technika hasznosításához minél több tőke és a minél olcsóbb, képzetlen munkaerő kellett, akkor a tőketulajdonosok lettek a társadalom urai, kialakult a tőkés osztálytársadalom. Ezek azonban mind osztályuralomra épülő, a népesség növekedése és a tudás terjedése ellen védekező társadalmak  voltak. Amióta a tudományos és technikai forradalom hatására a jólét és a képzettség viszonyai között megállt a népesség természetes növekedése, és a társadalom egyre több, az átlagnál tehetségesebb és magasan képzett munkaerőt igényelt, a társadalom szellemi elitje vált uralkodóvá.

Ezen igény kielégítését szolgálja a jóléti társadalom. Miért kell a jóléti társadalomnak a történetesen nem hasznos tagjai aktív támogatásáról gondoskodnia? Mert a tehetség nem örökölhető, a társadalom számára szükséges tehetségek kiválasztásához az egész lakosság gyermekei közül történő merítés szükséges. Ennek érdekében válik elkerülhetetlenné, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem nagy hányadát, minimum a harmadát, de inkább a felét, az államnak kell, döntően nivellálási célokra, visszaosztani. Minél fejlettebb a technika, a piac annál jobban igényli a minőségi munkaerőt. Ennek következtében a munkajövedelmek egyre jobban differenciálódnak, a társadalomnak a következő generációra vonatkozó igénye azonban ennél sokkal nivelláltabb jövedelemarányokat kíván meg. Ebből fakad a korábban elképzelhetetlen mértékű és szinte mindenkit érintő adóztatás. Még a baloldali társadalomtudósok sem helyeznek elegendő hangsúlyt arra a tényre, hogy minden előző társadalomban az adókat a szegény, a lét határán küszködő többség fizette, az uralkodó osztály pedig adómentességet élvezett.

A jóléti társadalomban viszont az uralkodó osztály fizet korábban elképzelhetetlen mértékű adókat, a legszegényebb harmad pedig lényegesen többet kap az államtól, mint amennyi adót fizet. A modern társadalom nagy adóigényéből az következik, hogy a profitorientált vállalkozások jövedelmezősége elsősorban, minden másnál jobban, attól függ, hogyan tudja minimalizálni az állami elvonások mennyiségét. Ebben az adózást csökkentő igyekezetben nem ütközik a munkaadó és a jó minőségű munkavállaló érdeke, mivel a vállalkozás jövedelmezősége jobban függ a munkaerő minőségétől és érdekeltségétől, mint a nekik kifizetett bérek nagyságától. Ebből fakadóan vállalkozónak és a minőségi munkaerőnek az állammal szembeni érdeke közös.

Az állami elvonások és az azokból visszaáramoltatott jövedelem a társadalom különböző rétegeit eltérő módon és mértékben érinti. A jövedelemélvezők felső harmada sokkal több adót fizet, mint amennyit számára visszaosztanak. Annál inkább így van ez, minél magasabb a jövedelme.Ez a harmad tehát a minél kisebb adó híve. Ez a réteg is egyre kisebb arányban áll tőkésekből, vállalkozókból, a többségük magasan kvalifikált, kiemelkedő képességű alkalmazott. A középső jövedelmi harmad alig fizet több adót, mint amennyivel a visszaosztásból részesül. Ezek az adózás mértékével szemben viszonylag semlegesek. Ennek ellenére kevesebb adót és több juttatást szeretnének. Az alsó jövedelmi harmad sokkal többet kap az államtól, mint amennyit fizet. Ezek a jóléti állam elkötelezett hívei.

 

A szövegrészlet Kopátsy Sándor: Új közgazdaságtan című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!