Könyvünk hőse egy 2400 évvel ezelőtt, az ókori Görögországban született matematikus, Alexandriai Eukleidész. Sok, általunk modernnek vélt, a kultúránkba és a rendszereinkbe beágyazódott dolog valójában akkoriban, „a civilizáció bölcsőjében” jött létre és fejlődött ki: ilyen például a demokrácia, a filozófia, a drámaírás és a matek. A „geometria atyjaként” ismert Eukleidész az egyszerűség elvének kulcsfigurája. Ő jött rá arra, hogy a hatos szám a „tökéletes” szám, és ő írta az Elemek című könyvet is, amelyben a forma öt axiómájáról, más néven örök érvényű igazságáról és feltételezéséről beszél.

Ezek a következők:
1. Egy pontból bármely más pontba egyenes vonalat lehet húzni.
2. Egy véges egyenes vonalat végtelenné lehet hosszabbítani.
3. Bármely pont körül bármekkora sugárral kört lehet rajzolni.
4. Minden derékszög egyenlő egymással.
5. Ha egy egyenes két másik egyenest metsz úgy, hogy a keresztező egyenes egyik oldalán lévő belső szögek összege kisebb, mint két derékszög összege, akkor az egyenesek azon az oldalon találkoznak, és nem a másik oldalon. (Ez más néven a párhuzamos posztulátum.)

Pimaszul hozzáteszek egy hatodik axiómát is Eukleidész listájához, a tökéletes hatosa iránti tiszteletből: a geometria egyszerűséget teremt. Merthogy amikor vonalakat húzunk, határokat és formákat hozunk létre, élekkel és szögekkel dolgozunk, rendet és tisztánlátást teremtünk. Eukleidész elemei és a hatos számról alkotott értelmezése számomra maga a tökéletes egyszerűség.

A hexagoncselekvés – mely inkább tekinthető fogalomnak, mintsem szigorú szabálynak – az összpontosításunk fenntartása érdekében geometriai alakzatokat és oldalakat használ fel. Hogy miért? Egyrészt azért, mert jóval tisztább képet kapunk egy problémáról, ha meg tudjuk számolni az oldalait, másrészt azért, mert a hatszög mint geometriai alakzat a kapcsolódást képviseli: egy hatszögnél már csak több hatszög lehet hathatósabb erejű. A hexagongondolkodás középpontjában a forma áll, ami vizuális segítségként jelenik meg. A szemléletet leginkább a tervezésben és az oktatásban alkalmazzák, én azonban az alapelv mindennapokban használható gyakorlati oldalára szeretnék fókuszálni. Nagyon tetszik nekem az a 17. századból származó mondás, miszerint „A tettek hangosabbak, mint a szavak”. Kedvenc filmemben, a My Fair Ladyben Audrey Hepburn csalódottan énekel arról, hogy a férfiak, akik megfordultak az életében, mit sem törődtek ezzel. „Szó, szó, szó, ó, mily bosszantó! – dalolja. – Cselekedj! Cselekedj hát végre!” Igen, a hexagoncselekvés forma, igen, geometria, és igen, természetes inspiráció – de közben tettre is hív.

Nem véletlen, hogy részben azért választottam az egyszerűség szimbolikájának a hexagont, mert hat oldalból áll. Bizonyára többen olvastak már más könyvekben arról, hogy egy bizonyos szám adja meg „a választ”. A hatos szám történetesen valóban különleges – elmondom, miért. Amellett, hogy a munkamemóriaként ismert fogalom határain belül található (ugye emlékszik mindenki arra, hogy maximum hét dolgot tudunk egyszerre fejben tartani), a hatos szám az első és a legkisebb azokban a számsorozatokban, amelyeket Eukleidész „tökéletes számoknak” nevezett. A sorban a következő a huszonnyolc. Szervezőszámnak tekintik, mivel körülbelül egy hónapot ölel át. Az utána következő számhoz egészen a 496-osig kell ugranunk (vele kapcsolatban remélhetőleg mindannyian egyetértünk abban, hogy meglehetősen nagy szám ahhoz, hogy bármiféle szervezőrendszer alapja lehessen).

 

A szövegrészlet Julia Hobsbawm: Az egyszerűség elve című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!