Budán, a Gellért-hegyen áll egy hosszú, alacsony erőd, a Citadella. 1850-ben a lőréseken át az ágyúi Pestre irányultak. Buda vára 1849-ben egy hosszú ostromot élt át, és utána szigorú katonai parancsnokok foglalták el, először Windisch-Grätz herceg, majd báró Haynau, aki „véreskezű” néven híresült el Itáliában, amikor Bresciában békét teremtett. Haynau a hessen-kasseli nagyherceg morganatikus házasságából származott. Kijelentette, hogy a magyarok évszázadokon át lázadók voltak, és mindig nagyon elnézően bántak velük. A cár arra kérte Ferenc Józsefet, hogy gyakoroljon kegyelmet, és Palmerston brit külügyminiszter is azt mondta, hogy a bosszú ostoba viselkedés volna egy olyan néppel szemben, amely hősiességével felhívta magára a világ figyelmét. Az osztrák politika azonban a bosszúra összpontosított, statáriumot hirdettek, szaporodtak a megszorító intézkedések. Az a hír járta, hogy mindenütt vannak besúgók, a külföldieket pedig távol tartották az országtól.

(Még 1854-ben is csak öt brit állampolgár kapott belépési engedélyt, köztük az Andrássy gyerekek nevelőnője, akinek hetekig kellett várnia egy bécsi szállodában, és aki magyarországi tartózkodását lenyűgöző levélsorozatban örökítette meg.) Betiltották a forradalmi szakállakat. Verdi Álarcosbálját csak úgy adhatták elő, ha a főszereplő, a meggyilkolt III. Gusztáv svéd király életben marad. Még a Tudományos Akadémián is tisztogatás volt a rangidős orvosprofesszorok között, beleértve olyan gyermekorvosokat is, akik magyar sebesülteket kezeltek. Ebben az ügyben az osztrákok ostobán viselkedtek. Végül is Ferdinánd király jóváhagyta az áprilisi törvényeket, amelyek értelmében
a Magyarországra helyezett katonatisztek a magyar király hűségére esküdtek fel, és a pesti kormánytól kapták a parancsokat. A magyar hadseregben harcoltak, és most azért büntették őket, mert nem voltak engedetlenek. Egy erdélyi kancellárt abszurd módon bebörtönöztek Theresienstadt erődjébe. Szegény Batthyányt pedig egy pesti kaszárnyában lőtték agyon a Hold utcánál. Az az utca még nemrégen is – egy közelmúltbeli, még abszurdabb megszállás alatt – a Rosenberg házaspár nevét viselte, akiket Amerikában kommunista kémekként ítéltek halálra.

A magyar forradalom után volt még több mint 140 kivégzés, köztük jelentős embereké is. Kiss tábornok ezüstholmiját Haynau jogos zsákmánynak tekintette. Ötvenezer katona borzalmas körülmények között harcolt Itáliában vagy Csehországban, és 1200 tiszt láncra verve töltötte börtönbüntetését. Haynau hamar zavaró tényezővé vált, és 1850-ben meg is szabadultak tőle, de mérgező hatása hosszú életű volt (Haynau furcsa módon magyarországi földbirtokosként fejezte be napjait). Schwarzenberg, az abszolutizmus emelkedő csillaga, és Alexander Bach belügyminiszter nagyon szigorúan kezdték magyarországi működésüket. Sok mindenre kellett volna gondolniuk, de szemükben a magyarok ellenállása egyszerűen csak azt jelentette, hogy akadályozza a németek stratégiáját. Felix Schwarzenberg hercegnek tervei voltak egy Habsburgok vezette Nagy-Németországról, amely uralkodott volna a nem német Habsburg-birtokok felett is. A magyar problémára adandó minden válasz attól függött, mi is történik Németországban. Mindenki tudta, hogy közeleg Németország ilyen vagy olyan formában megvalósuló egyesítése.

Ezt a (főként) liberális küldöttek, többnyire professzorok, tudós módon megvitatták az 1848-as frankfurti parlamentben. Létezett körülbelül negyven, többé-kevésbé szuverén német állam, néhányuk csupán festői nyűgként, a két nagyhatalom a protestáns Poroszország és a katolikus Ausztria volt. Történetileg Ausztriának nagyobb igénye lehetett Németország kormányzására, a Habsburgokhoz képest a Hohenzollernek csak slampos vidékieknek számítottak. IV. Frigyes Vilmos porosz király hisztérikus romantikus volt, aki megbolondult. Utódja I. Vilmos, ha vacsorát adott, igyekezett takarékoskodni a borral, a ki nem ürült palackokba saját kezűleg tette vissza a dugót, és megjelölte a bor szintjét, nehogy a személyzet ihasson belőle. Másrészről Poroszországban máris jelentősen fejlődött az ipar, mert 1815-ben megkapta Berg hercegségét, későbbi nevén a Ruhr-vidéket, ahol Európa legnagyobb szén- és vasérc készlete volt.

 

A szövegrészlet Norman Stone: Magyarország című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!