Nem érzed jól magad a munkahelyeden? Úgy érzed, a főnököd nem tisztel? Az a benyomásod, hogy az ügyvezetőnek fogalma sincs arról, mi folyik a cégnél a te szinteden? Nem te vagy az egyetlen, akiben ilyen kérdések merülnek fel. Sok dolgozó van, aki elképzeli a „tökéletes” munkahelyi környezetet, és a boldogságról alkotott képet szigorúan ehhez köti. A boldogság és a jó közérzet tetőpontját attól teszik függővé, hogy jelenlegi munkájuk mennyire passzol ahhoz a modellhez, amelyet magukban elképzeltek. A Gallup intézet nemrégiben készített felmérése szerint az amerikai dolgozók mindössze egyharmada gondolja úgy, hogy leköti a munkája. Ez azt jelenti, hogy közel kétharmaduk kevésbé törődik – vagy akár egyáltalán nem – a munkájával és a céggel, ahol dolgoznak. Az Egyesült Államokon kívül kapott eredmények ennél még elkeserítőbbek: a dolgozók több mint 80 százaléka a „nemtörődöm” kategóriába tartozik. Azok a vállalatok, ahol a munkaerő szívesen végzi a munkáját, 147 százalékkal lekörözik versenytársaikat. A Fortune magazin minden évben közzétesz egy Fortune 100 Best Companies to Work For® elnevezésű, a munkahelyeket vizsgáló kutató és tanácsadó intézet, a Great Place to Work Institute segítségével összeállított listát a száz legkedveltebb munkahelyről. Minden cég szívesen szerepelne ezen a listán! A legjobb munkaerő-toborzó hely! A listán szereplő cégeknél dolgozó alkalmazottak mindegyike vallja, hogy a „jó itt dolgozni” állítást a következő mondattal lehet még pontosabbá tenni: „Mindent figyelembe véve, szerintem ez egy nagyszerű munkahely.” Lefordítva: ha olyan munkahelyet akarsz, amely a legtehetségesebbeket magához vonzza és meg is tartja, tedd szórakoztató munkahellyé. Ha pedig szeretni akarod az általad végzett munkát, találd meg a módját, hogy szórakoztató pillanatokat csempéssz a mindennapjaidba.
Nem az elégedettségről szól
Hiába hosszú a munkád előnyeinek listája, biztosan akad legalább egy olyan bosszantó dolog, amely miatt fontolóra veszed a karrierváltást. Alkalmazottként a MAJD kultúrával fűtött érzelmi hullámvasúton utazol, amely azt hajtogatja: „Majd egy nap, remélhetőleg, az öledbe pottyan a tökéletes állás, és be is vackolja oda magát, akár egy kiscica. De addig csak tarts ki! Hajtsd le a fejed és csendben tedd a dolgod, elvégre elődeid is így építették e földet. Lám, jutottak is valamire!” Feláldozzuk a pillanatnyi örömöket annak reményében, hogy majd később lesz benne részünk. S közben jól becsapjuk magunkat. Elmondok egy apró titkot, amelyet talán eddig nem tudtál: mindenki végez olyan dolgokat is a munkája során, amelyeket szíve szerint nem csinálna. Biztos vagyok benne, hogy e könyv olvasói közül sokan vannak, akik azt mondják, szeretik a munkájukat, mégis tudnak olyan dolgot is találni benne, amit nem szeretnek. Hogy mi az én halálom? A szerkesztés. Pfuj!* Noha olykor sikerül egy-egy számunkra utálatos munkát átpasszolnunk, sem te, sem én nem mondhatjuk, hogy létezik száz százalékosan tökéletes munka. Ha pedig csak ülünk és várjuk, hogy a tökéletes munka ránk találjon, megdobjon a kulcsokkal és egy „érezd jól magad”-dal, mindig is azt fogjuk érezni, hogy átvertek minket. A MOST kultúra azonban képes egy teljesen más valóságot teremteni. Feljogosít minket arra, hogy előre meghatározott szüneteket tartsunk, amelyekkel aztán tovább tudunk lépni, függetlenül attól, amit jelenleg tapasztalunk. Akár szeretjük a munkánkat, akár nem. A lényeg, hogy azért tartjuk ezeket a szüneteket, hogy érezzük, mindig most éri meg. És meg fogja érni minden egyes nap, héten, hónapban és évben. Ha így fogjuk fel, jól érezhetjük magunkat a munkánkban, függetlenül a külső tényezőktől. Ahogy azt a Dalai Láma mondta: „Ha félsz a fájdalomtól és a szenvedéstől, meg kell nézned, van-e valami, amit tehetsz ellene. Ha igen, felesleges aggódnod; ha nem, akkor is felesleges aggódnod.” A mi értelmezésünkben: tudsz tenni annak érdekében, hogy jól érezd magad a munkádban, szóval, kár aggódni! Ki vállalja a felelősséget ezekért a változtatásokért? Tapasztalatom és nem tudományos becsléssel én úgy látom, hogy a „szórakozás felelőssége” a lenti kördiagramon bemutatott módon kerül felosztásra. A nagy kövér szelet azt jelzi, hogy leginkább te felelsz azért, hogy jól érezd magad a munkádban. Nem kell várni senkire, aki a semmiből egyszeriben ott terem és megmenti a napot.
Másfajta oázis
Munkahelyi környezetben az érdemi szüneteket hasznos a produktivitás szempontjából nézni. Az érdemi szünetek birodalmában az ultradián ritmus a király. Hogy milyen ritmus? Biztosan hallottál már a cirkadián ritmusról, amely a napi biológiai folyamatok ritmusa, és főként az optimális alvás és ébrenléti állapot ciklusát jelzi. Az ultradián ritmus annak a ciklusnak a találó kronobiológiai neve, amely napjában többször is ismétlődik. Többféle ultradián ritmusunk van, kezdve a pulzusszámtól és testhőmérséklet-szabályozástól az étvágyig, sőt, még az orrlyukak kitágulásáig is. Igen, jól olvastad. Munkahelyi környezetben az optimális ciklusod azt az időtartamot jelöli, amíg szünet tartása nélkül tudsz dolgozni. A híres alváskutató Nathaniel Kleitman fedezte fel az „alap pihenés–aktivitás ciklust.” Ő állította először azt is, hogy az alvási ciklusunkban is vannak ultradián ritmusok. Később arra is rájött, hogy ugyanez a séma terjed ki a nappalokra is. Mindenkinek megvan a maga optimális ciklusa annak tekintetében, hogy mennyi ideig tud dolgozni, amíg szünetre van szüksége – vagy a munkahelyi oázisra. Mint ahogy mindenkinek megvan a maga alvásigénye,** a munkahelyi oázis szükségessége ultradián ciklusonként kilencven perc és két óra között változhat. A mi olvasatunkban: ha olyan vagy, akinek kilencven percenként van szüksége egy kis szünetre, és ha túlléped ezt a kilencven percet anélkül, hogy egy kis pihenőt tartanál, minden ezt követő perced csökkenő megtérüléssel jár. Ha azonban tartasz egy röpke oázisszünetet, a szervezetedben ismét beállítod az órát, feltöltöd az elemeidet és visszatérsz az optimális teljesítési szintedhez. Ugye, milyen fantasztikus? A lényeg, hogy megfigyeld, milyen az optimális munkahelyi ultradián ritmusod, majd építs fel egy olyan ütemtervet, amely ahhoz igazodik. És mit gondolsz, hogyan lehet a leghamarabban kitalálni, mi a saját munkahelyi ultradián ritmusod? Ha kitapasztalod!
*Per pillanat, ahogy nézem át a kiadványszerkesztő pirossal írt megjegyzéseit a kéziratomban, szinte már émelygés gyötör.
**A Nemzeti Alvás Alapítvány kimutatása szerint egy átlagos felnőttnek hét–kilencórányi alvásra van szüksége éjszaka. Persze, sokan vannak, akiknek elég a hat óra is, és olyanok is, akiknek a tíz óra sem elég!
A szövegrészlet Dave Crenshaw: A kikapcsolódás ereje című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban!