Chang sung – Érintkezés a szellemekkel - Pallas Athéné Könyvkiadó

A természetfeletti dolgok iránti érzékenység és a babonák történelmileg fontos jellemzői a koreai karakternek, és olyan világszemlélet kialakulásához vezettek, ami már a legrégebbi idők óta részét alkotta a koreaiak spirituális kozmoszát jelentő sámánisztikus hiedelmeknek. Mint minden más társadalom, a koreaiak is különféle rítusok és szimbólumok változatos sokaságát használták fel a láthatatlan istenekkel és szellemekkel való érintkezéshez, hogy elnyerjék jóindulatukat, mivel hitük szerint azok irányították az emberek sorsát.
Korea – modernizált, high-tech külső megjelenése ellenére – még ma sem vesztette el kapcsolatát az élet spirituális oldalával. Ennek a ma is élő kapcsolatnak egyik érdekes jelét a chang sung (chahngsuung) elnevezésű „szellem-oszlopok” alkotják, amelyek a történelmi időkben a falvak védelmezőiként szolgáltak a gonosz szellemek ellenében. Ezek a nagyméretű, fából vagy kőből kifaragott totemoszlopok a rájuk festett groteszk, torz emberi arcokkal még ma is láthatók a vidéki országutak mentén és a falvak külső szélein. A figuráknak hatalmas kidülledő szemük, nagy orruk és széles szájuk van, amelyek az emberi érzelmek széles skáláját fejezik ki a kíntól az extázisig. Egyesek szemében az arckifejezésük komikus, mások inkább ijesztőnek látják őket.
Gyakran két szellemoszlopot állítanak fel egymás mellett, az egyiken egy férfi, a másikon egy női figurával. Az egyikbe általában a Chon Ha Dae Jang Gun (nagy generális az ég alatt) a másikba pedig a Chi Ha Dae Jang Gun (nagy generális a föld alatt) jelentésű kínai ideogrammát vésik be.
A régi időkben a chang sung oszlopok integráns részét alkották a béke és jólét fenntartására, valamint a betegségek és más szerencsétlenségek távoltartására végzett falusi szertartásoknak. Az oszlopokat rendszeresen tisztították és javították, és időnként óvatosan kicserélték, vigyázva, hogy meg ne sértsék a szellemeket. A chang sung oszlopok anyaga és formája a helytől függően változatos volt. Az oszlopok Korea középső részén általában fenyő-, gesztenye- és égerfából, míg az ország déli részén, ahol jobban ki voltak téve az időjárás és a lebomlás okozta károknak, gyakran kőből készültek.
A falvak saját istenei mellett minden koreai otthonban hagyományosan megvoltak az „ősök istenei”, „a ház urának istenei”, „a tűz istenei” és a „házhely istenei”.
A személyesebb természetű különféle vallási szimbólumok közé tartoznak Koreában a pujok (puu-johk) elnevezésű „spirituális talizmánok” amelyek megtalálhatók a koreai otthonokban, templomokban és más közéleti helyszíneken. A pujok talizmánok rendszerint fehér vagy sárga eperfából készített papírszeletekből álltak, amelyekre speciális kínai karaktereket és más szimbólumokat festettek vörös tintával (a koreai hiedelmek szerint a vörös szín képes elűzni a gonosz szellemeket – ezért jut a piros olyan nagy szerephez a kultúrában). A pujok szimbólumokat kihelyezik a kapukra, mennyezeti gerendákra, ajtók fölé és más hasonló helyekre a gonosz szellemek távoltartása érdekében.
A pujok igen változatos formákban jelenhet meg, egyetlen kínai ideogrammától a bonyolultabb vallási szimbólumokig, geometrikus mintákig, csillag-ábrázolásokig és hasonlókig. Azon kívül, hogy védekezésként használják fel őket a gonosz szellemek és szerencsétlen események távoltartására, a jószerencse beinvitálására is szolgálhatnak, a hosszú és egészséges élettől mindenféle más olyan dolog érdekében, amit általában áldásnak tekintenek az emberek számára.
Miközben a pujok hatalmát egyre kevesebben veszik igazán komolyan, ezek a talizmánok még ma is gyakran láthatóak az egész országban, különösen az új év kezdetén, és a tavasz beköszöntésekor. A pujok kifüggesztésének szokását sok Koreában letelepedett külföldi is átveszi, egyszerű és kellemes módszerként a koreai kultúra iránti tiszteletük kinyilvánítására – és persze azért is, hogy ne mulasszanak el semmit, amit a balszerencse elkerülése érdekében megtehetnek.