A régi vélekedés a koreaiakról mint az illendő viselkedés mintaképeiről és magáról Koreáról mint „a reggeli nyugalom országáról” éles ellentétben áll a koreai élet egy másik aspektusával, nevezetesen a koreaiak eredendően robbanékony vérmérsékletével és arra való hajlamával, hogy mindenféle szóbeli sértésre vagy fizikai konfrontációra reagálva azonnal verekedni kezdjenek. Tulajdonságaik bármely listájában a koreai társadalomtudósok kivétel nélkül mindig előkelő helyre teszik „békés természetüket”. Ám a koreaiak jellemének ez az egydimenziós olvasata csupán azon a tényen alapul, hogy szomszédjaikkal (a kínaiakkal, a khitánokkal és a japánokkal) szemben a koreaiak történelmileg nem voltak agresszívek, és általában nem keresték a bajt.
Hazai fronton azonban egészen másként viselkednek. A konfuciánus etikett és etika törvényei, amelyek alatt a koreaiak éltek a tizennegyedik századtól egészen a modern időkig, olyan mértékben mindenre kiterjedőek és olyan szigorúak voltak, hogy a koreaiaktól megkövetelték gyakorlatilag minden érzelmük elnyomását és olyan erősen stilizált formák közé szorított viselkedésre kényszerítették őket, ami ellentétben állt gyakorlatilag mindennel, ami emberi lények számára normális és természetes lehet.
Ez a fajta viselkedési kondicionálás a koreaiakat rendkívül érzékennyé tette mindenfajta eltérésre az előírt konfuciánus modortól, különösen az olyan viselkedés tekintetében, amit tiszteletlennek tartottak önmagukkal vagy családjukkal szemben, és ami ilyen esetekben gyors válaszlépés megtételére késztette őket. Elmondható, hogy a koreai férfiakat olyan lefedett fazékhoz lehetett hasonlítani, amelyben a víz éppen a forráspont alatti hőmérsékleten van, de már elég forró ahhoz, hogy meglehetősen nagy nyomás alakuljon ki benne. Amikor ezt a „forróságot” a koreai férfiakban bármi tovább fokozza, a belső nyomás gyorsan felszökik és gyakran „ledobja a fedőt”.
A koreai férfiak hajlamossága a „verekedést” jelentő chontu (chohn-tuu) vagy ssa-um (ssah-uum) kezdeményezésére, vagyis hogy minden szíre-szóra verekedni kezdjenek, különösen nyilvános helyen kialakuló civakodások alkalmával, olyan zavaróan hatott, hogy a Csoszon-dinasztia egyik korai királya rendeletileg előírta, hogy a felnőtt férfiaknak az akkoriban hagyományosan hordott könnyű lószőrkalap helyett nehéz kerámiakalapot kell viselniük. (A chontu kínai kifejezés, melynek szintén széles körűen használt koreai megfelelője ssa-uum.)
A rendelet a továbbiakban előírta, hogy minden férfi, aki belekeveredett egy verekedésbe és elveszítette a chungsan mo (chuung-sahn moh) elnevezésű „cserépkalapját”, súlyos büntetésben részesül. Azt mondják, hogy ez az intézkedés annyira sikeres volt, hogy jelentős mértékben csökkentette a nyilvános helyen előforduló erőszakos összetűzések számát. (Azt azonban nem jegyezték fel, hogy nehéz kalapjának egyensúlyban tartása révén sok koreai férfi milyen akrobatikus képességekre tett szert, miközben a becsületét védte.) A történet úgy folytatódik, hogy a „cserépkalap-rendeletet” hamarosan visszavonták, mert túlságosan beavatkozott a férfiak normális viselkedési gyakorlatába.
A koreai férfiak ma nem keresik kifejezetten az alkalmat a chongtu gyakorlására, és más társadalmak normái szerint kivételesen jól viselkednek még akkor is, ha isznak, de amikor valamilyen – a verekedést társadalmilag és politikailag igazoló – helyzetben találkoznak kihívással, igen szenvedélyes verekedők, akik nehezen hátrálnak meg. A koreai háború idején a férfiak és a nők is – a konfliktus mindkét oldalán – sűrűn hajtottak végre rendkívüli bátorságot igénylő, szinte hihetetlen hőstetteket.
Az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek elején közel 250 ezer koreai katona harcolt a Vietnámi háborúban (az Egyesült Államokkal kötött pénzügyi egyezség jegyében), ahol ismét bizonyították harcias szellemüket és készségeiket, és a Vietkong katonái különösen féltek tőlük. Az 1970-es évek óta a koreaiak harciassága áttevődött az ország gazdasági erőművé átalakításának területére, amibe ugyanolyan szenvedélyesen vetik bele magukat, mint ahogy annak idején az ellenségeikkel szálltak harcba a csatamezőkön.
A szövegrészlet Boyé Lafayette De Mente: A koreai észjárás című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban és könyvesboltunkban!
