Amikor mintegy másfél évtizeddel a második világháborút és Karl Haushofer halálát követően a kettészakított Németország szellemi élete újjászerveződött, a nyugati területeken több, a földrajztudomány általános elméleti kérdéseivel, valamint kultúrtörténetével foglalkozó munka jelent meg. Ekkor már látható volt, hogy az 1945 elôtti német geopolitikát a megosztott világ keleti és nyugati felében egyes vonásokat illetően hasonlóképpen ítélték meg. Még Nyugaton is jellemző volt a haushoferi geopolitika homogén azonosítása a hitleri ideológiával. Hiányzott a legitim geopolitika és a diktatórikus hatalmi berendezkedés közötti distinkció meghatározása. A kétpólusú nagyhatalmi rend politikai, ideológiai egymásnak feszülése főleg a Szovjetunió uralta keleti blokk térségében egészen merev, az aktuálpolitikai helyzetnek megfelelő értékeléseket eredményezett (Zvávics, I. Sz. 1950; Szemjonov, J. Ny. 1953).

Ezekben a nyugati fél és az 1945 előtti geopolitika tudományos negligálása, kulturális, szellemi lejáratása szerepelt, és e művekkel a tudománytörténetnek ma kevés tennivalója lehet. Feldolgozásuk napjainkban fontos feladat lehet, de kevésbé a geográfia tudománytörténetére, mint inkább a múlt századdal foglalkozó kultúrtörténészekre hárul. A nyugati világ tudományos és szellemi életében Haushofer és a vulgarizált geopolitika szoros összekapcsolása ugyanígy megtörtént, de itt a személyéről és az eszméiről alkotott kép sokkal árnyaltabb, tudományosabb. Ehhez hozzájárult az is, hogy az 1919 és 1945 közötti negyed évszázad legjelentősebb, a geopolitikában és a politikai földrajzban egyaránt alkotó szakembereinek zöme a nyugati oldalon folytatta korábbi életét vagy ott lelt menedéket. A Haushofer és az általa alapított és szerkesztett folyóirat, a Zeitschrift für Geopolitik köré tömörülő geográfusok, az egykori kortársak másként emlékeztek a német gondolkodó személyére, sorsára, az eszmerendszer történetére, továbbá annak torzulásaira, mint a pusztán csak a szakirodalomból, a politikai brosúrákból tájékozódó ideológusok.

Ezt igazolják azok a tudományos célkitűzéssel írott munkák, amelyekben a geopolitikáról és a témához a tudományosság igényével közelítô Karl Haushoferről alkotnak véleményt. 1959-ben Haushofer egyik szerzőtársának, Gustav Fochler-Haukénak az irányításával zsebkönyv formátumú általános geográfiai összefoglaló jelent meg, amelyben – a földrajztudomány egyéb területeihez, kérdésköreihez hasonlóan, azokkal egyenrangúan kezelve – a szerkesztő tollából egy geopolitika-szócikk is helyet kapott. Ebben Fochler-Hauke diszciplinált korrektséggel leírta, hogy a haushoferi geopolitika a Friedrich Ratzel nevével fémjelzett politikai földrajzból nőtt ki, majd hozzátette: a geopolitika hanyatlása akkor kezdődött, amikor falakon belülre engedték a nem tudományos igényű írástudókat is. Idézi Haushofer egyik közeli munkatársát, a fiatalabb generációhoz tartozó Otto Maullt, és kiemeli a közös szakmai véleményt: „… egy adott államnak sem a fekvése, sem a tere, sem pedig gazdasági struktúrája vagy valami más eleme nem geopolitikai jellegű. Csak akkor nyer geopolitikai értelmet, amikor ezeket az egyszerű adottságokat a politikai-geográfiai ismeretek alapján egy meghatározott érték szerint politikailag számításba veszik…” (Fochler-Hauke,
G. 1959. p. 132.).

Az ilyen politikai eljárás feltétlenül tudományos alapokra épül, mert különben az egész szellemi építmény egyszerű hatalom politikai eszközzé válik. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg: „…Haushofer ezt az alapot gyakorta elhagyta…” (Fochler-Hauke, G. 1959. p. 132.). Haushofernek és a klasszikus német geopolitikának ez a – nem minden alapot nélkülöző – megítélése egészen napjainkig állandó eleme lett a tudománytörténeti szakirodalomnak. Haushofer általunk a közelmúltban exponált értékelésébe ezt mi is beépítettük (Nagy M. M. – Dövényi Z. 2020. pp. 229–232.). Mindazonáltal a politika rátelepülése a geopolitikára természetes folyamat volt. Annak kellett lennie, mert Haushofer már az eredeti elgondolása alapján is a napi politikai folyamatokban eligazodást nyújtó politikai földrajznak képzelte el a geopolitikát. A politikai praktikum segédeszközeként is funkcionáló tudomány azonban még nem az ördögtől való. Hiba azzal került a számításba, hogy a szellemi és a politikai élet egymáshoz való közeledését döntően nemcsak a tudományos élet határozta meg, hanem sokkal inkább a politikai szféra. A politikai hatalmi elit, amelyet – egyebek mellett – Haushofer és köre tanított meg élni a geográfia eszközeivel, de legfőképpen csak terminológiájával, egy-kettôre elsajátította a geopolitika hasznosnak vélt részeit: a hatalmi ideológia és argumentáció mindennapi attribútumává süllyesztette azt. A jelenség a német határokon túl is feltűnő lett, és ez tükröződött Teleki Pálnak az egyik német geopolitikai összefoglaló kötetről írott recenziója kezdőmondatában: „…A geopolitika ma divat…” (Teleki P. 1929. p. 46.).

 

A szövegrészlet Dövényi Zoltán, Nagy Miklós Mihály, Perényi Bálint: Legitim geopolitika című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!