Személy szerint a „nem nagy ügy” megközelítés híve vagyok a terhesség bejelentését illetően: míg a magánéletben ez izgalmas és szívderítő hír, szakmai szempontból nem különbözik attól, mintha a munkatársad szabadságra menne egy térdszalag műtét után.
Lynn Perkins, az UrbanSitter alapítója rettegett attól, hogy elmondja a főnökének az igazat a szállodaláncnál, részben azért, mert fiatalabb volt, egyedülálló, és soha nem beszélt a gyermekvállalási hajlandóságáról. Végül összeszedte minden bátorságát, és beszélgetést kezdeményezett a főnökével: „Valamit el kell mondanom. Nem tudom, hogyan fogadod majd a hírt, de ikreket várok.” A főnöke megkönnyebbült: „Azt hittem, fel fogsz mondani!”
Marisa Ricciardi, korábbi szenior ügyvezető az NYSE Euronext-nél, napirendjébe iktatta be a személyes egyeztetést a vezérigazgatóval, az értékelő típusú megbeszéléseik pedig rendszeressé váltak. „Kilenc pontot beszéltünk át az egyik helyzetértékelő megbeszélésen, és amikor a tizedikhez értünk, annyit mondtam: „anya leszek”. Szándékosan nem egy külön megbeszélésen mondta el. Azt szerettem volna, hogy ugyanolyan üzleti megbeszélés legyen, mint bármely másik. A terhességéről szóló megbeszélés tehát nem csupán a terhességéről szólt; azáltal, hogy egyéb ügyekkel együtt vette napirendre, levett annak jelentőségéből is.
Én is hasonlóan álltam hozzá a weeSpring befektetőivel kapcsolatban. Gyötrődtem, hogyan hozzam szóba, és féltem, aggódnak majd a vállalat jövője miatt, ha kiesek. Miután összeszedtem magam, hagytam egy rövid üzenetet az üzleti beszámoló alján a következőek szerint: „Végezetül jöjjön egy jó hír: újabb Downey érkezik júniusban (egy kislány!). Jobb helyzetbe kerülhetünk tehát vállalkozásunkkal a többgyermekes családok piacán is. Habár ez akkor nem volt tudatos, észrevettem, hogy egyszer sem használtam a „baba”, a „terhes” vagy szülési szabadság” szavakat.
Az egyik barátnőm, egy kockázatitőke-befektető, szokásos meetingjükön osztotta meg kollégáival az örömhírt. Elmondta nekik, hogy gyermeket vár, de arra is megkérte őket, pár hétig hagyják még őt is hozzászokni az új helyzethez, mielőtt a továbbiakról tárgyalnának. „Olyan volt, mintha bomba robbant volna az irodában” – mondta. „Mindenki számított rá, de senki nem gondolta komolyan.” Tudatosan készült a megbeszélésre, mert időt szeretett volna biztosítani kollégáinak, hogy elfogadják, a helyébe kell lépniük a távollétében.
Egy a szórakoztatóiparban dolgozó ügyvezető váratlan előléptetésben részesült a főnökével történő rutinmegbeszélés alkalmával, amely beindította a fogaskerekeket az agyában a terhességével kapcsolatban. Elmondta a főnökének, mennyire izgatott, gyorsan átfutotta a rövidtávú célkitűzéseket, majd hozzátette: „Ha már a karrierről beszélgetünk, tudnod kell, babát várok.”
Nem gratulált, nem mondta, hogy „Ez csodálatos!” nem kérdezte, „Hogy tehetted?”. Egy kisebb hatásszünet után végül így szólt: „A HR azt mondta, ilyenkor ne mondjak semmit.” Bár kínos és kellemetlen helyzet volt, befejezték a megbeszélést és a nő elkezdte új munkakörét. Nem is gondolkozott el hosszabb ideig a furcsa reakción: „Azonnal elkezdtem embereket felvenni és felkészíteni őket, még mielőtt szabadságra kellene mennem.”
Az általam megkérdezett több mint kétezer nő közül csupán 3 százalék mesélt negatív tapasztalatokról a terhességük bejelentését illetően. Az esetek túlnyomó többségében a főnökök örültek a hírnek – sőt mi több, majd kiugrottak a bőrükből. Az egyik nő azt mesélte, a főnöke fel-le ugrándozott az irodában.
Amikor az egyik barátnőm elmondta a főnökének, hogy gyermeket vár, a főnöke izgatottan terelte a témát a szülői szabadság kérdése felé. A felesége két hónappal korábbra volt kiírva és apasági szabadságot tervezett kivenni. „Szerette volna, hogy a csapatban lévő szülők kihasználják a szabadságot” – mondta. „Nagyon támogató vállalati környezet volt.”
Attól függetlenül azonban, milyen pozitív reakció érkezik a vezetőség részéről, a felszín alatt nyilvánvalóan elindul egy másik gondolatfonál is. A főnököd is ember, ezért nyilván mérlegelni fogja: „Mit fog ez jelenteni számomra?”

 

A szövegrészlet Allyson Downey: Kezedben a kulcs című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban és Bölcs Várban található könyvesboltunkban!