Megjelenése óta Piketty könyve kapott dicsérő szavakat és kritikát egyaránt. A mű számos eleme heves viták kiindulópontjává vált, de természetesen lehetetlen minden leírt és elhangzott hozzászólásra reflektálni. A viták három fő terület köré csoportosíthatók: 1) az adatok helyessége; 2) az elméleti keretek helytállósága; és 3) az elvi javaslatok alkalmassága.

[…] Zárásként térjünk még ki a Piketty által javasolt progresszív tőkeadóra, melynek realitásáról, vagy még inkább annak hiányáról szintén bőven esett szó a könyv megjelenését követően. Ezzel kapcsolatban egy sajátos vita alakult ki. Piketty világosan kifejti a könyvben, hogy valószínűtlennek tartja a tőkeadóra vonatkozó elképzelése megvalósulását, csupán azért mutatja be ezt az alternatívát, hogy elméleti síkon megismerjük annak pozitív hozadékait. Személy szerint, úgy érzem, nagyon nehéz egy általánosságokban megfogalmazott javaslat következményeit érdemben értékelni. Észszerűnek tűnik az az elgondolás, hogy a gyakorlatban sok minden múlik a megadóztatandó tőke típusán és az adóztatás módján. Az adótervezés terén való nagyobb fokú nemzetközi együttműködésre vonatkozó felhívását azonban teljes mértékben helyesnek vélem. Hiszen hosszan nem tartható fenn az egyes országok azon gyakorlata, amely a jövőbeli adózás alapjait a határokon kívülre nem mozgatható javak megadóztatásának elve szerint állapítja meg – feltéve, hogy szeretnék megőrizni a tőke és az emberek határok közötti szabad mozgását.

Miért fontos az eloszlás kérdése?

Ha egy pillanatra félretesszük Piketty könyvét, a kérdés továbbra is kérdés marad: miért is olyan fontos az eloszlás? A legtöbb ember számára ez a kérdés mindenekelőtt az igazságosságról szól. Ez az elgondolás azonban minden valószínűség szerint megosztja a véleményeket abban a tekintetben, hogy milyennek kellene lennie az eloszlásnak, illetve mit kellene (ha kellene egyáltalán) változtatni rajta? Egyesek kiemelten hangsúlyozzák a javakból való egyenlő részesedést, amelynek hátterében az az elképzelés húzódik meg, hogy függetlenül az egyenlőtlenségek keletkezésének okaitól a cél a nagyobb fokú egyenlőség megvalósítása. Mások ezzel ellentétben úgy vélekednek, az egyenlőtlenségek fennállása – öltsenek is bármekkora méretet – nem csak hogy elfogadható, hanem igazságos is; feltéve, hogy mindenki ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezik. Az egyenlőtlenségek kialakulásának körülményei kulcsfontosságú tényezők annak eldöntésében, hogy mit is tehetünk, vagy éppen nem tehetünk azokkal kapcsolatban. Ez rögtön tovább vezet bennünket egy újabb témához, mégpedig, hogy mit is jelent a gyakorlatban a mindenki számára egyforma lehetőségek megteremtése, és milyen messzire mehetünk ezen a téren.

Az igazságosság kérdése mellett a társadalom működése szempontjából is meghatározó szerepe lehet az eloszlásnak. Ezen a gondolatmeneten haladva két területet is kiemelhetünk, melyeken az eloszlás kérdése fontos szerepet játszik: a gazdaság és a politika.

A gazdaság oldaláról közelítve, a társadalom tagjainak többek között az oktatással, befektetésekkel, munkával kapcsolatos döntéseit nem csak az adott személy rendelkezésre álló forrásai határozzák meg, hanem a döntések várható eredményéhez fűződő várakozások is. Egyes társadalmakban az oktatás például olyan magas költségekkel jár, hogy eleve kizárja azokat, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. Létrejöhet azonban olyan társadalmi konszenzus, amely alapján az oktatás mindenki számára ingyenessé válhat. Az ilyen jellegű redisztribúció hatására növekszik a társadalom tagjai közötti esélyegyenlőség. Azonban nem csak a források játszanak meghatározó szerepet a döntéshozatal során.

Piketty könyvében Rastignac dilemmája többször visszatérő példa az olyan társadalom negatívumainak szemléltetésére, melyben a tanulás és kemény munka nyújtotta kilátásokat állítják szembe az öröklés és az előnyös házasság révén megnyíló lehetőségekkel (gyakran azzal a konklúzióval, hogy az öröklés és a házasság nagyobb előnyökkel jár, mint a munka és a tanulás). Egy sokkal modernebb svéd kontextusban is könnyen elképzelhetők alternatív „dilemmák.” Jómagam az 1970-es 80-as évek Svédországában nőttem fel, így tanúsíthatom, hogy az ottani fiatalokban is felmerült a kérdés, vajon mennyire éri meg gazdasági szempontból tanulni és keményen dolgozni, ha egyéb, hasonlóan jól fizető alternatívák is kínálkoznak? A lényeg tehát, hogy az eloszlás kérdése azért is fontos, mert az egyéni lehetőségeket, illetve az egyénre ható ösztönző erőket nagyban befolyásolja.

 

A szövegrészlet Jesper Roine: Piketty zsebkönyv című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban és Bölcs Várban található könyvesboltunkban!