Az új keletű tudomány közelít a tradicionális kultúrák ősi megfigyeléseihez, különösen a kínai és az indiai bölcsességekhez. „Az elválaszthatatlanság, az »óceáni érzés« a természettel alkotott egység és a többiekkel kialakított közvetlen közösség érzése minden kultúrában fontos helyet kap – figyelte meg F. David Peat fizikus. – A kapcsolódásnak ez az érzete mintha a tér és idő korlátain kívül helyezkedne el, és mélyen együtt rezeg a világgal kapcsolatos tapasztalásainkkal.” A „minden létező” egyesítő forrását a keresztény gnoszticizmus monád fogalmától a Kabbala ein-sof-jáig mindenhol megtalálhatjuk a zsidó-keresztény hithagyományokban, ahogyan a kínai taóban, a védántikus brahmanban, a buddhista súnjatában, a zoroasztriánus asában és a szúfizmus belső misztikus birodalmában is megjelenik. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” (I.Mózes 1:1-2.) Ebből a tértelen és időtlen űrből keletkezett minden, ami a világban létezik. A taoizmusban minden dolog a taóban születik, és a taóba is tér vissza.
Az minden dolog forrása és végcélja is, még ha közvetlenül nem is figyelhető vagy nevezhető meg. A taó szemmel nem látható; nem is hallható vagy érinthető. Úgy lehet gondolni rá, mint elfátyolozott kvantumszintű rezgésekre, amelyek létrehozzák a világot. Ugyanígy, a buddhizmusban az időben és térben kinyilatkoztatott világ,
ahogyan megfigyelhetjük, csupán a felszíni manifesztálódása a mélyebb, téren és időn túli Brahman valóságnak. Ilyen vagy olyan formában, a világ mint aktív információs rezgés fogalma Kína és India hagyományos kultúrájában került először felismerésre. Jelen volt az Akasa szanszkrit fogalmában és a kínai taóban – mindenek forrásaként vagy gyökereként. A taóval harmóniában élést tisztító hatásúnak látták, mert finomította az anyag és az energia rezgését.
Akárcsak a hangnemben maradás a zenében, a harmonikus rezgés is olyan jelenség, amely virágzó élethez vezet.115 Az univerzum a jin és jang erők közötti ingadozásként jelenik meg. Amikor ezek egyenlőképpen vannak képviselve, minden nyugodt. Amikor az egyik túlsúlyba kerül – ha például a gazdagság és hatalom iránti túlzott sóvárgás lép fel –, zavar és rendetlenség üti fel a fejét. Habár az effajta spirituális bölcsességet ez idáig nem tartották alkalmasnak arra, hogy menedzsmenttudományok vagy üzleti tevékenységek alapját képezze, a tudomány ma már megerősítő bizonyítékokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy az, amit egykor még csak sejtettek a teljességről és arról, mit jelent embernek lenni, mára már új megközelítésben nyert létjogosultságot. Lao-ce, a nagy kínai filozófus és bölcs a következőképpen írta le a taót:

Volt valami, ami befejezte a káoszt,
A Menny és a Föld előtt született.
Olyan csendes és nyugodt!
Olyan tiszta és mély!
Egyedüli és változhatatlan,
Örökké jelenlévő és kimeríthetetlen.
Nevezhetjük az egész világ anyjának.
Nem tudom a nevét. Úgy hívom: az Út.
Jobb szavak híján nagyszerűnek hívom.
A nagyszerű állandó folyamot jelent.
Az állandó folyam messze-érőt jelent.
A messze-érő visszatérőt jelent.
Az embert a Föld uralja.
A Földet a Menny uralja.
A Mennyet az Út uralja.
Az Utat önmaga uralja.

 

A könyvrészlet Frederick Chavalit Tsao és Chris Laszlo: Kvantumvezetés (Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2019) c. könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!